Ma felfedeztem hová fészkelt az emlegetett rigópár, amikor a tojó épp besurrant. Sajnos egy földre halmozott darabolásra váró terebélyes száraz-gallyas faágkupac (tavaly félig elszáradt barackfám lefûrészelt "fele") sûrû szövevényes mélyére. Én békén hagynám õket majd megcsinálom költés után, de alacsonyan kb. térdmagasságban van a bejáratuk. Tartok tõle hogy a a macskák felfedezik. Az csak reménykedés hogy az én macskáim már megszokták a "házirigó-férjet" és közömbösen elmennek mellette, idegen macskát pedig Tomi a kert közelébe se enged. Eddig szándékot se mutattak és nem bántották a gyakran köröttem pattogó rigót, de újdonsült párját még én is alig ismerem és ki tudja mit diktál a macska vadászösztöne...