Tihanyban voltam ma délelõtt, a félsziget felét jártam be, igen nagy sár volt. Amúgy is iszonyúan vizes minden, a Külsõ-tóban rengeteg a víz, meg se tudtam kerülni, amerre szoktam, kénytelen voltam hosszabb úton körbemenni, mert a tó vize ellepte mélyen az egész utat a nyugati oldalon (tavaly májusban olyan 7-8 méterre volt a széle a tótól, most olyan 15 méterrel túlment a tó az út túléfelére a szántóföldre...). Hihetetlen mennyiségû kócsag volt benn a nádasban, pár szürke gémet is láttam, meg vetési ludakat legelni, meg hallottam a tücsökmadarakat is énekelgetni (még csak kicsit, de már kezdi - tavaly április közepén voltam, akkor már nagyon erõsen fújta), persze rengeteg cinke, pintyfélék, seregélyek, varjak, ölyvek, stb. A rovarvilág ébredésérõl a méhfélék tájékoztattak, találkoztam mandulán legelõ szépséges kék fadongóval is, de már a kis Andrena-k is egyre többen vannak, sok posz, meg persze háziméhek. Más rovarral ne futottam össze, de hát lomb, virág még alig. A gejzírmezõ felé már nem mentem el, mert iszonyat sár volt, nem vagyok benne biztos, hogy fel tudtam volna mászni a meredeken visszacsúszás nélkül. Ja igen, és az ürgék nagyon nyüzsögtek, vedlenek ezerrel, csúnya foltos a kabátkájuk, de volt egy, aki egészen a villanypásztor (a szürkemarhákkal társbérlõk) mellett lesett s kb 1 méterrõl hagyta magát fényképezni.
Képek: Link