Még egy kis észrevétel; nem vagyok pesszimista felfogású, mint B.hópihe. A fák igenis kihajtanak, és túlélik a fertõzést. A saját sejtbarát nedveikkel feltöltik a perifériás szervezeteiket, mint a rügy, a levél vagy a termés. Csak ez a folyamat kicsit fajtafüggõ lehet, amit az ember szeret megbolygatni, át alakítani valami újjá, többet termõvé, de silány minõséggé, vagy ritkán termõ, fagyra érzékeny de kimagasló ízvilágot bele csempészõ "nemesítõ" kutatók csoportja végez.A kettõ közti arany utat kellene megtalálni.

Nem akarok túl-visszamenni a dolgokban, ott volt a régi szoc.Szu. világ küszöbén például V.I.XX. Micsurin, (lehetett Gagarin éveiben), a nagy fajta nemesítõ, aki azért volt, lett felelõs, hogy a legjobb, legtöbbet termõ gyümölcsöt, és vagy más hasonló ember, a gabona termését vigye tökélyre. (Baltacin tól eredõen. Ez a kifejezés vhogy a fejemben maradt, anno 1960-után)
A meggyekre vissza térve. A fa jellegzetessége a csúcsrügy, a hajtás vége feltáplálása, azért alakul ki az úgyn. felkopaszodás, ostorosság. Ha ilyen, és erõsen ilyen stádiumban van a fa, hagyjuk így,és teremjen,, azt augusztusi 20 után pedig lehet vissza vágni ezeket az ostorokat, a legelsõ, (legvastagabb) rügy- elágazás csoportosulásig. És jövõre onnét fog erõteljesen fakadni, és termõ nyársakat-bogokat kinevelni még az öreg fa is!
A lényeg tehát régi szóval, de hatásosan kifejezve az "ifjítás".
A másik, talán a lemetszés utáni tennivaló; az ötforintosnál nagyobb vágási sebek lefestése, sebbalzsamozása. A levágott úgyn. "letermett" vázágakat, gallyakat pedig elvinni a gyújtósnak való fészer aljáig.
Érdekes ez a letermett ág kifejezés is. Ezekben tényleg a háncsszövet a tápanyag szállító edények leöregednek, eldugulnak, mint a véráram-érháló az emberben.
Ha viszont meg ifjítunk egy ilyen kart, akkor a hajtórügyek újra generálják az egész ágat, elsõ évben csak a hajtó elágazások nõnek ki, majd ha ekkor bele metszve engedünk alakítunk ki egy optimális, termõ egyensúlyt ( ez az amit még hozzá kell igazítani a fajtához, és a bioszférás adottsághoz) akkor szinte örök életûvé tehetjük a kedvenc fánkat, virágainkat...
Bocs az elmerülésért a saját véleményem taglalásában. nevet