Mióta megjött a jó idõ, Tápiószecsõ vasútállomás Szentmártonkáta felõli végén rendszeresen látok egy mókust a pályán keresztbe szaladgálni, amikor arra járok vonattal. Ma késõ délután vittem vissza a szerelvényt a Keletibe, és már ott "várt" a pálya mellett, valamit fogott a mancsaival. Megnézte a mozdonyt, aztán beszaladt a fák közé. Ez számomra azért meglepõ, mert errefelé mókust még sosem láttam (sõt, gyakorlatilag a Dunától keletre csak a Mátrában volt hozzájuk szerencsém a röpke 36 év alatt), erre most itt van egy, aki ráadásul egy ilyen zajos környezetben él.

Vasútbarát mókus? zavarban