Bioszféra
Nemcsak a korai gyerekvállalás az alapvetõ gond. Alapvetõ gond az illemtudás hiánya is. Illem alatt persze nem etikett-szabályok formális betartását értem elsõsorban. Valahol olvastam, hogy e három hasonló hangzású szó: illem, szellem, jellem -tartalmilag is összefügg. Hát igen. A szellem, ami nem csupán tudomány, szaktudás. Azt mondjuk, valaki valaminek a szellemében cselekszik. Ez annyit jelent, az illetõnek belsõ, intellektuális-morális "iránytûje" van, bizonyos elvek szerint él. Orientált: van válasza az élet nagy kérdéseire -hogy honnan jött, hova megy és ki õ valójában, mi a célja az életének. Határozott alapelvek szerint viseli magát, bánik embertársaival. Ezen életelvekben gyökerezik az igazi, nem formális jó modor.
Úgy látom, éppen ezekkel a dolgokkal van nagy, s évrõl-évre növekvõ probléma manapság. Elvek terén deficiensek vagyunk. Pedig nem lehet teljesen rábízni az átlagemberre, hogy gondoljon azt a világról, az életrõl, amit akar -ha nem akar, ne gondoljon semmit.
A hedonizmus, a fogyasztás vég nélküli növelése nem életelv. Illetve tulajdonképp annak tekinthetjük, de nemkívánatos. A tömegeknek igenis szükségük van valamiféle szellemi vezetésre -halkan merem csak mondani: ideológiára?
A mi országunkban, sok-sok évnyi demokráciahiány után ez valószínûleg nem rokonszenves gondolat. Még a vicc is úgy szólt: a szocializmus az elvek gyõzelme a józan ész fölött!
De abból, hogy torz ideológiára nincs szükség, nem következik, hogy szükségtelen bármifajta szellemi zsinórmérték az embernek.
A másik nagyon veszélyes jelenség, mely szervesen összefügg a fentiekkel, a szolidaritás és együttérzés hiánya. Jelenleg inkább a mások "kikönyöklése", kisemmizése a divat nálunk, nem pedig a kölcsönös segítségnyújtás. Ebbõl következik a társadalom tökéletes rezisztencia- hiánya vezetõinek hülyeségével, piszokságaival szemben. A szolidaritás nélküli embercsoport nem társadalom, hanem -elnézést a kifejezésért- csorda.
Ezen a ponton kell visszakapcsolódnunk az illem kérdéséhez, mely az együttérzés alapján magában foglalja a tapintatot, a másik ember bántatlanságát. Például, hogy ne ordibáljanak ostobán a fülébe, mikor pihenni szeretne. S ezt az attitûdöt bizony meg kell követelnünk a csemetéinktõl is.
Lehet, kissé messze kalandoztak a gondolataim, de rövidebben nem tudtam kifejezni azokat.
Úgy látom, éppen ezekkel a dolgokkal van nagy, s évrõl-évre növekvõ probléma manapság. Elvek terén deficiensek vagyunk. Pedig nem lehet teljesen rábízni az átlagemberre, hogy gondoljon azt a világról, az életrõl, amit akar -ha nem akar, ne gondoljon semmit.
A hedonizmus, a fogyasztás vég nélküli növelése nem életelv. Illetve tulajdonképp annak tekinthetjük, de nemkívánatos. A tömegeknek igenis szükségük van valamiféle szellemi vezetésre -halkan merem csak mondani: ideológiára?
A mi országunkban, sok-sok évnyi demokráciahiány után ez valószínûleg nem rokonszenves gondolat. Még a vicc is úgy szólt: a szocializmus az elvek gyõzelme a józan ész fölött!
De abból, hogy torz ideológiára nincs szükség, nem következik, hogy szükségtelen bármifajta szellemi zsinórmérték az embernek.
A másik nagyon veszélyes jelenség, mely szervesen összefügg a fentiekkel, a szolidaritás és együttérzés hiánya. Jelenleg inkább a mások "kikönyöklése", kisemmizése a divat nálunk, nem pedig a kölcsönös segítségnyújtás. Ebbõl következik a társadalom tökéletes rezisztencia- hiánya vezetõinek hülyeségével, piszokságaival szemben. A szolidaritás nélküli embercsoport nem társadalom, hanem -elnézést a kifejezésért- csorda.
Ezen a ponton kell visszakapcsolódnunk az illem kérdéséhez, mely az együttérzés alapján magában foglalja a tapintatot, a másik ember bántatlanságát. Például, hogy ne ordibáljanak ostobán a fülébe, mikor pihenni szeretne. S ezt az attitûdöt bizony meg kell követelnünk a csemetéinktõl is.
Lehet, kissé messze kalandoztak a gondolataim, de rövidebben nem tudtam kifejezni azokat.