Egyetértek a leírtakkal! Itthon igyekszünk a minimálisra szorítani a digitális világ adta lehetõségeket. TV-t évek óta nem nézünk, s mivel be sem kapcsoljuk, így a gyerekeket sem érdekli. Ha valahol be van kapcsolva, nem érdekli õket. Remélem, hogy ez egy ideig még így marad. A netezéshez még kicsik, bár a PC érdekli õket, ezeket sajnos már nem lehet kizárni az életükbõl, s mivel ez az iskolai oktatás részévé vált, elkerülhetetlen, hogy "belezúgjanak". Itthon hiába az óvás, a tiltott gyümölcsöt úgyis le akarják majd szakítani.

Természet-szeretethez: itthon abszolút ebbe az irányba tereljük õket. "Felfedezõ" utakat teszünk, de sokszor a kertben is akad érdekes látnivaló, és ezekrõl sokat beszélgetünk. Szeretnek kirándulni, bár sajnos ritkán adatik meg ez a lehetõség, de olyankor sem arról szól a program, hogy keresünk egy játszóteret, hanem irány a hegyoldal! Törzshellyé vált Mátrafüred, viszonylag hamar odaérünk Szolnokról, van kisvasút, patakpart, tanösvény, forrás, és érdekli õket, jól érzik ott magukat (mi is). Bízom benne, hogy ez az érdeklõdés kitart késõbb is, az eddigiek alapján jó úton járunk. Próbáljuk a szelektív hulladékgyûjtést beléjük plántálni. A mi korosztályunk még nem ebben nõtt fel, legalább õk kapják meg a megfelelõ alapokat. Tanulják meg, hogy lehet és kell tenni azért, hogy élhessünk, élhessen a Föld.

De amikor dolgozom, és pl. szombat esténként a diszkóba igyekvõ fiatalság a budapesti elõvárosi vonalak peronjain rendre kinyújtott középsõ ujjal fogad, és még a sörösdobozt is a vonathoz dobja, netán azzal szórakozik, hogy átrohan a vonat elõtt, akkor kétségbe esem. Meg akkor is, amikor a szünidõben a kavicsokkal telepakolják a sínkoronát (ez egyébként a vasúti közlekedés biztonságának veszélyeztetése a Btk. szerint), sõt, "vadabb" dolgokat mûvelnek (nem akarok tippeket adni). Vagy csak lézengenek a plázákban, az utcákon, piálnak, drogoznak, örjöngenek, akkor mit gondoljak?

A srácok most mentek ki az udvarra, éppen azt nézik, hogy amit pár napja vetettünk a kertbe, kibújt-e már a földbõl. Délelõtt egy cserebogárral ismerkedtünk, és a rigókat néztük a kertben. Ilyenkor megnyugszom picit, hogy talán van még remény...