Igen, az Európán kívüli civilizációk (pl. Kína) valóban birtokolni szeretnék azokat az anyagi javakat, melyeket a Nyugat élvez. Közhely, hogy e tény ökológiai szempontból óriási veszélyt hordoz magában. De igazából nem errõl akartam írni.
A nagy kérdés, hogy a Távol-Kelet csupán az európai külsõségeket vette-e át, és mennyire tette magáévá mentalitásunkat is, -pontosabban, mennyire nem. Mély meggyõzõdésem, hogy a világon egyetlen olyan kultúra, ill. kultúrkör van, mely súlyánál fogva legalábbis egyenrangú az európaival: a távol-keleti.
Tulajdonképp ellenkezõ irányú folyamat is érzékelhetõ: a Nyugat egy idõ óta folyamatosan átveszi a Távol-Kelet kultúrájának, filozófiájának bizonyos részeit. Azonban ez az átvétel messze nem éri el azt a kritikus határt, melyen felül ezek a gondolatok tényleges hatást gyakorolnának életformánkra. Pedig -véleményem szerint- egy ilyen fajta szellemi vérfrissítés jót tenne a Nyugatnak. Fennmaradását segítené például azzal, hogy anyagiak terén nem a sokra, a még többre, meg az annál is többre törekedne, hanem -az ELÉGRE. (Persze, hogy kinek mi elég, nagyon szubjektív, itt a stacionáriusságon van a hangsúly. Ha ez megvalósul, talán nem tesszük tönkre a világot magunk körül.)
Van a fogyasztói társadalomnak még egy nagyon veszedelmes jelensége, melyrõl keveset beszélünk. A világtörténelemben minden népnek, minden törzsnek megvolt a saját önfenntartó, élõ, s ezért fejlõdõképes kultúrája. A nyugati civilizáció emberének manapság nincs ilyen a kezében. Az indusztriális világ kialakulásával párhuzamosan ez elhalt, ill. elvették tõle. Teljesen passzív befogadókká váltunk, kulturális kiskorúakká. Szellemi táplálék gyanánt általában azt esszük, amivel a manipulátor etet minket. Vajmi keveset vagyunk képesek ehhez hozzátenni, méginkább vele szembeállítani. Rossz vége lesz ennek!