Bioszféra

Elnézést a helyfoglalásért, mert semmi lényeges nincs a képen, csupán egy kis sztori helyszíne. A képen látható (pár napja említett) napozóágyat toltam be félig a bokor alá. Most is éppen leültem rá pihenni kávézni-pipázni munka közben, amikor a nyíllal megjelölt helyre- nem túlzok karomtól talán 30 cm-re a karfára tottyant egy már röpképes rigógyerek. Egyáltalán nem félt tõlem, csak ült és kíváncsian nézegetett. A jelenet csúcspontja hogy rövidesen megérkezett a rigógyerek apja csõrében egy kukuccal. Kezem ügyében volt a fotomasina, viszketett a fotózhatnék de moccanni se mertem nehogy megriasszam õket. A papa sem törõdött velem, készült átadni a kiskölöknek a hamit. Ekkor ez a bolond Tomi megtörte a "varázst", szertelenül nagy robajjal odarobogott ettõl persze apa és fia világgá repült No amit a kutya ezután kapott... Érdekes hogy Tomi felfoghatta a lehordás lényegét, mert "szégyellte magát mint egy kutya" Nem tudom miért, a madarak és rovarok (lepkék-szitakötõk, sajnos a szúnyogok is) egy ideje a megszokottnál bizalmasabban viselkednek. Ma délelõtt az erkélyen ülve pipáztam. Csak "néztem ki a fejembõl" amikor egy varjú tõlem jó fél méterre letelepedett a mellvédre, fejét forgatva féloldalasan jól szemügyre vett majd elég hosszan károgni/cserregni kezdett felém fordított fejjel mintha mondana valamit. Ómen? Jó lenne tudni mit "mondott" Ha babonás lennék, elõjelnek hihetném hogy vagy nyerek a lottón vagy elvisz a kaszás Sajnos abszolút nem vagyok babonás, de nem csodálom hogy a régiek elõjelet láttak az ilyesmiben mert meghökkentõ a "bizalmaskodásuk" Ui: nem mondhatom hogy a varjú se károg utánam...