Szerintem nagyon jó példát hoztál Noli. Ha nem is tudatos élet de 11 millió ÉLET, 11 millió "jelentéktelen" szenvedés melyrõl nem veszünk tudomást, mert közvetlenül nem találkozunk napi szenvedéseikkel. Ez nem jelenti azt, hogy nem szenved köröttünk élõlények sokasága nap mint nap. Igaz, "természetes dolog" mióta az élet elterjedt bolygónkon, a vadonokban és emberi településeken egyaránt ott jajgat a szenvedés. Ha már a szenvedés mellett közönyösen elmegy az emberek sokasága, legalább egészségügyi következményeire kellene gondolni, a szaporodó állatok számával hatványozottan szaporodnak kórokozóik és élõsködõik is melyek közül nem egy átterjedhet emberre is. Szeretem az állatokat, de egy kedvesen viselkedõ kóbor macskát hízelegni sem engedek bolha, bélféreg miatt. 11 millió gazdátlan macska, 11 millió lehetséges veszélyforrás - távoli példája az évekkel ezelõtt pestisben elhunyt kislány aki csupán egy "édes" de pestises mókuskát etetett mogyoróval. Sokan nem gondolnak erre a veszélyforrásra. Persze, tömeges irtóhadjárattal elkerülhetõ felszaporodásuk, de inkább emberhez méltó megoldás az ivartalanításuk. Jó példa számomra a balatonfüredi szívkórház gyakorlata. Ott feltûnõ helyeken kitett hirdetményekkel tudatták a betegekkel, a kóborló macskákat senki ne etesse. Ugyanakkor a kórház területén igyekeztek befogni a macskákat, ivartalanították majd újra szabadon bocsátották õket. Szükséges és kell az emberi környezetben (nem a természeti körülmények között) élõ gazdátlan kóbor állatok elszaporodásának megakadályozása humánus eszközökkel úgy emberi mint emberiességi szempontok miatt.
Igen, gondoskodni kellene az állatokról, ugyanakkor felmerült bennem mi lesz az elszaporodott "gazdátlan emberekkel"? Sok embernek már eleve a születése (génhibák, örökölt betegségek, gyenge szellemi képesség, rossz életkörülmények) miatt nem adatott meg az elõrelátó gondolkodás, öngondoskodás képessége és lehetõsége, ezért mások gondozására szorulnak. Az õ szenvedésük talán mégiscsak közelebb áll hozzánk, nem mellesleg a kóbor állatok felsorolt veszélyforrásai eltörpülnek az emberi veszélyforrások mellett. Természetes ellenvetés hogy õk is emberek, gondolkodnak, irányítsák tudatosan saját életüket gondoskodjanak magukról de ez cinikus vagy legalábbis közönyös felfogás. Aki nyitott szemmel jár a világban láthatja, igen sok ember önhibáján kívül sajnos képtelen erre, okai szerteágazók és messzire vezetnek. Az "okosabbaknak" már csak a saját érdekükben is gondolni kellene rájuk de az ilyen elesett emberek gondjait és szenvedését általában szõnyeg alá söprik az állatokéval együtt. Úgy vélem akinek megadatott a magasabb szintû és elõrelátó gondolkodás képessége, nem nézhet tétlenül semmilyen szenvedést lehetõségei szerint kötelessége gondoskodni a környezetében élõ elesett emberekrõl és állatokról EGYARÁNT, de legalább egy kis gondoskodó SZERETETET (embereknek reményt is) kell(ene) minden élõlénynek nyújtani. A segítség nem párosulhat hatalmi eszközökkel és elvárásokkal, mert az csupán félelmen alapuló "idomítást" eredményez nem a saját és közös érdekek felismerésén alapuló õszinte "engedelmességet" mely lényegében önkéntes kompromisszumos közösségi beilleszkedés. Úgy vélem, a gondoskodó szeretet jobban összefûz és összetart minden életközösséget mint a nyers hatalmi eszközök (utóbbiak megszûnésével, a "keretek" széthullásával rendszerint a közösség is széthullik). A jó szándékot megérzi ember-állat egyaránt, ragaszkodással és szeretettel viszonozza, ami egyfajta "kölcsönös együttmûködés" kezdete és lehetõséget nyújt az egész életközösség mindenki számára hasznos együttélésére, ahol "ki-ki a maga helyén" önként beilleszkedve megtalálhatja helyét képességei és adottságai szerint.