Érdekes áttekinteni a véleményeket egymás mellett melyek megfogalmazásban és indulatokban eltérnek. Elsõsorban annak örülök hogy minden megszólaló "méltó" a MetNet szellemiségéhez, nem marakodik vagy hõbörög ahogy az manapság más fórumokon szokás. Bármely agresszió, legyen az verbális vagy tettleges, rendszerint tehetetlenséget tükröz és csak újabb agressziót szül. Emberi viszonylatban már az emelt hang, kiabálás is agresszió mely vitát szül és fizikai erõszakba torkollhat. Legkönnyebb megoldás az ellenfél elnémítása, eltiprása DE az ember mivel "lények fölötti lény" kötelessége (LENNE- ó szent naivitás) hogy humánus eszközökkel oldja meg problémáit. Bármely rendszer jó hatásfokú mûködtetéséhez szükséges a szabályozás és ellenõrzés de ezzel sajnos gyakorta visszaélnek a vezetõk és az asztalról lehulló morzsákat lesõ csatlósaik. Szemben a Természettel az emberi életben gyakorlattá vált hogy nem természetes kiválasztódással hanem csalárd ügyeskedéssel kerülnek vezetésre alkalmatlan önjelölt vezetõk a hatalomba. A Természet evolúciós folyamataiban a legéletképesebb és ügyesen alkalmazkodó marad fenn DE mindez megmarad a célszerûség határain belül. Az emberi társadalmakban is érvényesül hasonló melyet Thermometer kollega "szociáldarwinizmus" néven említett és a "nagy hal megeszi a kishalat" vagy az "erõsebb kutya" elvvel szokás jellemezni. Humánusnak tûnik mert a Természettel ellentétben az ember (ma már) nem öli meg a sérülteket és testi hibás embertársait illetve az életre alkalmatlanokat, de ebben a formában is zajlanak gyilkosságok csak csendesen. Perifériára szorult emberek sokasága hal meg mert nincs szállása, étele, nem telik gyógyszerre. Az erõsebb lelkûek reménykednek és próbálnak "túlélni" míg bele nem halnak, a gyenge és kétségbeesett öngyilkosságba menekül. Ez a folyamat akár gondatlanságból elkövetett emberölések sorozatának tekinthetõ - úgy irányítani egy társadalmat ahol emberek kénytelenek az életükhöz szükséges alapvetõ dolgokról lemondani vagy megoldhatatlan helyzetbe kerülve önként megválni életüktõl. Súlyosabban fogalmazva "rejtett népirtás" közönyös cinizmussal magára hagyni sorstragédia vagy született alkalmatlanság miatt önerõbõl boldogulni képtelen embereket. Természetesen nem várható el hogy Assisi Szent Ferenc módjára utolsó köpenyét is elajándékozva tartsa el õket a társadalom "életképes" része de humanitárius kötelesség segíteni rajtuk. Nemcsak Etiópiában vannak súlyosan nélkülözõk, sajnos itt Európa szívében is ami a "fehér ember" szégyene hogy hagyja. Természetesen nem olyan végletesen önfeláldozó módon kell segíteni ahogy Szent Ferenc tette, hanem gondolkodó emberhez méltóan megkeresni a lehetõségeket mert VANNAK. Örvendetes dolog hogy megmentünk egy-egy baglyot, törött szárnyú madarat, erdei állatot, számkivetett kutyát, óvjuk a védett növényeket - de elszomorító hogy az EMBERREL vajon miért nem teszik ugyanezt azok akik "vitték valamire" tehát módjukban állna rosszabb sorban élõ embertársaikon segíteni? Szomorú tény, bizony vannak születetten lusta vagy félrenevelt deviáns munkakerülõ emberek aki csak kihasználják a segítséget, nem próbálnak talpra állni hanem élõsködnek. De az is tény hogy sokan közülük nem maguktól lettek azzá a körülmények és a körülményeket saját hasznuk szerint alakító lelketlen haszonlesõ kufárok tették õket ilyenekké. Segítünk egy törött lábú gólyán mert az emberiesség úgy diktálja, de országos szégyen hogy felhívásokkal kell "összekalapozni" pénzt beteg kisgyerekekek gyógyítására vagy gyermekétkeztetésre miközben százmilliók folynak el nemegyszer csupán "lám én vittem valamire" magamutogatást szolgáló dolgokra. A Természetben létezik a könyörtelenség a fennmaradás érdekében DE csak az emberi társadalmakban létezik a könyörtelen KAPZSISÁG és HATALOMVÁGY. A természetben ilyen nem létezik tehát nem szükségszerû és ezt semmilyen ideológiával nem lehet kimagyarázni. A felkapaszkodó és önmaguk "nagyszerûségétõl" eltelt rétegek szokása az elesetteket piszkolni mintegy erkölcsi alapot teremtve önigazolásukra. Megkereszteltek, de nem vagyok vallásgyakorló. Semmi bajom a vallásgyakorlókkal, éljen ki-ki vallása etikai parancsait betartva. Mégis visszatetszõ ahogy a könyörtelenül "mások holttestén felkapaszkodó" jellemtelen réteg nemzedékenként kaméleon módjára változtatgatja meggyõzõdését és mostanság "gyanús buzgósággal" csatlakozik valamely felekezethez és vallásos lett ámde semmibe veszi az "újra felvett" vallásos elveket melyek évezredes emberiességi elvárásokat rögzítenek. Aki szereti embertársait, annak nem szükséges vallásgyakorlás ahhoz hogy könyörületes legyen nemcsak a magatehetetlen állatokkal hanem elesett sorba került embertársaival is akik valamilyen szinten ugyancsak magatehetetlenek akár testi akár lelki okok miatt - mert ezt az önbecsülés és az ember szíve kell(ene) hogy diktálja. Tapasztaltam, bosszantó amikor piros lámpa elõtt hajléktalanok nyomulnak az autóhoz nemegyszer arcátlan követelõdzõ viselkedéssel, majd a következõ lámpánál újabbak, az ember minden pénzét elosztogathatná az se lenne elég. Bosszantó, DE ha valaki a szemükbe is mer nézni, nem egynek tiszta õszinte, szomorú nyílt tekintete van. Láthatóan valaha jobb sorsból süllyedt le az ilyen, õk néhai emberi méltóságuk roncsaiban is általában kérnek és nem követelõdznek. Tudom, egyetlen ember nem veheti magára Krisztus módján a világ minden terhét, ezt a társalom jómódba került rétege tudná megtenni arányosan elosztott terheket vállalva honfitársai érdekében. Kialakult egy szép szokás, állatkerti állatok örökbe fogadása az állatkertek támogatására. Ebbõl viszont következhet egy "populista" kérdés... a segítségre szoruló EMBEREK egytõl-egyig méltatlanok erre??? Vagy minden szép - minden jó - mindennel meg vagyunk elégedve, bele kell nyugodni "ahol fény van ott árnyék is van"? Nem kívánom hogy az erre a mondásra támaszkodó önelégült ember maga is közvetlenül megtapasztalja a mélynyomorban élõk sorsát, de néha nem ártana nekik egy kis lecke...
Az alábbi sorok lényegi értelmét világnézettõl függetlenül megszívlelheti az, aki tenni képes és AKAR:
"Mikor a népeket elébe gyûjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz majd ott jelen. Örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért megtettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedõ embertársaik személyében. Azon a napon Krisztus nem azt a nagy munkát tárja az emberek elé, amelyet Õ végzett érettük azzal, hogy életét adta megváltásukért, hanem azt a hûséges szolgálatot fogja méltatni, amit õk, az emberek végeztek Érette. Azoknak, akiket jobb keze felõl állított, azt mondja majd: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem; Mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám" (MT 25:34-36)