Még annyit, a pók kitûnõen kihasználta a gravitációt és kis légörvényeket. Segítségükkel villámgyorsan ereszkedett egy-egy fõátlóig majd azokon felkúszva az általa jónak vélt pontig húzta maga után fonalát melyet a "bal hátsó" lábával fogott és irányított olyan ügyesen hogy soha nem tapadt véletlenül másik fonálhoz. A pókok lavírozó képessége már nem lep meg, van valahol egy képsorom melyeken erõs szélben ejtõernyõsre emlékeztetõ mozdulatokkal "csoportosítva" lábait pontosan irányította testét miközben a kerti zuhanyozóról egy 2 m távolságban lévõ bokor ága felé tartott. Egy másik képen a pók potrohát függõlegesen megemelve bocsátott ki fonalat míg a szellõ felkapta és a pók elröppent elõlem cca. 15 m távolságra vitorlázva landolt egy bokron - csak "néztem ki a fejembõl" mire képes nevet Ebben a két esetben "repüléstechnikájuk" nem lepett meg, mert "ebbõl élnek" csupán eltûnõdtem azon mit láthattak a célpontból, hiszen tapasztalatom szerint erõsen "rövidlátók" viszont mozgásuk több méteres távolságra is célzottnak tûnt. A "szuperpók" cca. 61 cm-es munkafelületû hálóját 7 azaz HÉT méteres (kimértem!) fesztávú szálak rögzítették a háztetõ sarka és egy bokor ága között. Mivel a háló az általános széljárásnak megfelelõen (ÉNy-ra merõlegesen, megfigyeltem ekkor sok kis rovart sodor a szél hálójába tehát nem kell soká várakoznia hogy "maguktól" a hálóba tévedjenek; persze ez antropocentrikus logikázás) volt tájolva, látnia kellett hová horgonyozza a tartószálakat. Úgy gondolom, ez véletlen pozicionálással kevéssé sikerülhet de akkor hogy bibébe látott el olyan messze gyengécskének tûnõ látásával? "Pókológus" kollegák, esetleg okítás-vélemény? nevet