Valóban, a föld (és persze az univerzum) érzékeny és dinamikus szisztéma, nem olyan, mint egy halom sóder, amit egyszerûen ellapátolhatunk. A fene tudja, milyen válaszokat adhat a megmozdulásainkra. Bolygónk végleges tönkretételéhez szerintem is kevés most még az erõnk, ez a mi nagy szerencsénk.
Az emberi faj esetleges kipusztulásáról az a véleményem, ez nagyon nehéz ügy lenne azon ágens számára, mely ebben mesterkedik. Szívós, és roppant alkalmazkodóképes "állatok" vagyunk. A földtörténet során persze rengeteg faj tûnt el, de ezek kihalása és az ember esetleges kihalása közé egyenlõségjelet nem tehetünk. Az ember biológiai szempontból egyrészt valóban nem több emlõsállatnál, másrészrõl viszont tagadhatatlan, hogy analitikus-szintetikus intelligenciája által, anyagi kultúrája révén minõségi ugrást hajtott végre "állattestvéreihez" képest. Hogy ez fennmaradásának idõtartamára milyen kihatással van, senki sem tudja.