Bubu, még a virsliféléket sem kedvelem (hagyományból szilveszterkor eszem) sem a húst olykor csak nyomokban tartalmazó húskészítményeket/felvágottakat. Egy helybeli hentes igen finom füstöltárukat készít. Minden nyugdíjfosztáskor veszek egy szép szál szalámiszerû vastagkolbászt, egy jó darab kolozsvári szalonnát, egy nagy zacskó töpörtyût, jó darab disznósajtot (egy darab húst is a mélyhûtõbe, levesbe kockázom). Mértékkel és beosztással eszem (öt éve tartom a szívmûtét utáni 80 kg-ot, annyi testsúly még az orvos szerint is kell egy férfiembernek; elõtte 98-100 kg voltam) elállnak és kitartanak következõ nyugdíjig. Húsvétkor vettem egy kisebb malaccombnyi füstölt sonkát, még mindig van belõle, nem romlik, csak keményedik. Lekanyarítok egy szeletet, ha túl kemény megsütöm, hozzá túró, pár fej hagyma, fél fej fokhagyma a magam sütötte kenyérrel. (Igaz nincs ember a közelemben csak a fiaim jönnek néha, a kisboltban már többször szememre is vetették évek itt lakva mindenkinek köszönök de semmilyen közösségbe nem járok, dehát még közvetlen szomszédaimhoz sem járok át. A külvilággal interneten/mobilon/faxon/videotelefonon webcammal érintkezek akivel kell, jól elvagyok magamban a sokféle bolondériámmal, hát kedvemre hetek büdöset) A kenyerem magam sütöm, egy hétig eláll száradás nélkül és nem penészedik mint a bolti. Emellett lehetõleg reggelente eszem tonhalkonzervet sajttal és fokhagymával, de gyakran sütök egész halat vagy eszem néhány rusznit (ecetes-hagymás nyershal). Szokásom a tonhalkonzervet összekeverni túróval kukoricával beleszelt fokhagymával és hagymával; ha ettetek finomat, hát szerintem az. Leöblítem egy jó ibrik kefirrel (a kefirt magam oltom, tejet elvétve iszom). Fõétkezésem másnak egyhangú lehet, naponta egy fél fazék "mindent bele" gulyáslevesszerû sûrûre fõzött húsos kotyvalék sok zöldséggel(kétféle répa, krumpli, zöldborsó, kukorica, bab, káposzta, hagyma, fokhagyma, olykor rizs is) ízváltozatosság csak a reggeliben és vacsorában van, bár néha "elnassolok" egy kisdoboz zöldborsót/kukoricát majonézzel. Mindig jó étvágyam volt és a hagymát, fokhagymát, zöldségeket különösen szeretem. Két pofára ettem és eszem nyersen a hagymaféléket(vörös- lila- póré, fokhagyma) sárga- és fehérrépát, savanyú káposztát, én ennek tudom be hogy -el ne kiabáljam- életemben alig voltam beteg és a szívmûtét (szívem, vérnyomásom a zaklatott életvitel miatt robbant le elõtte nyoma se volt) óta öt év alatt sem. Elkerült az orvosnál-boltban-élelemmel-tömegközlekedéssel felszedhetõ influenza, megfázás egyéb nyavalyák nevet Azt gondolom (persze akinek bírja a gyomra) mindenkinek bátran ajánlhatom, egyen sok fejes hagymát és fokhagymát HA foglalkozása engedi, sajnos munkába/emberi közösségbe járva nem lehet. Amíg a Honvédséghez jártam szolgálatba elõzõ nap akkor nem, ha most orvoshoz megyek most sem eszem, mert nemcsak a lehelleten érezhetõ hanem a bõrlégzéssel is "gõzöl" de egy nap alatt kipárolog és a zuhany is semlegesíti.
Azt vélem, a jó egészség egyik titka a helyben termelt friss zöldség, helyben feldolgozott friss hús, otthon sütött kenyér. Sokat számíthat az is hogy itt nagy csend és nyugalom van (bár a töltött pisztollyal alszom mert egyedül élek, öregszem és a mûtét óta csak árnyéka vagyok egykori önmagamnak amikor a 220 kg-ot is felemeltem) embert alig látok, "kóbor indiánt" még ritkábban. Nem vagyok betegségfóbiás, de úgy vélem már szállításkor (Egyiptom, Kína, Portugália stb. de még itthon is) sok kórokozó tapadhat az élelemre a levegõbõl, rakodók kezérõl. Pesten élve egyszer az eladó influenzaidényben ráprüszkölt a kenyérre... nem örültem neki, emellett ki tudja milyen utat jár meg az élelem mire megveszem szomoru