Leegyszerûsítve, a sütés-fõzésnek, bár számos kémiai (legegyszerûbb példája a C vitamin lebomlása forrázással) és fizikai átalakulással jár két, alapvetõ hatása van: a nyers rostok roncsolása és a sterilizálás. Minden más fõzési rafinéria, adalék- és tartósító- ízfokozó anyagok alkalmazása, hatásaikat kiemelõ fõzési technikák az emberi fejlõdés és "kísérletezés" hozadéka. Nem mindent használunk fel azonnal, tehát a tartósítószerek is szükségesek természetesen körültekintõen alkalmazva a legmegfelelõbbeket. Az emberi fejlõdés következtében manapság a nap minden percében találkozunk ismert vagy még ismeretlen karcinogén hatású anyagokkal, egyfajta "orosz rulettként" használjuk õket. Ezek közhasználatba kerültek és "jobb híján" maradnak is amíg jobbat nem találnak mivel más nincs és nem okoz tömegméretû problémákat. Az emberi szervezet bonyolult, jól összehangolt finom szerkezet de mindig akad benne egyéni alkat miatt érzékeny "részegység" mely tönkremehet ilyen hatásoktól és felboríthatja a szervezet egyensúlyát mely betegségekbe torkoll. Az aszpartam, ciklamát és társai arra érzékenyekre veszélyesek lehetnek, létezik liszt és tej érzékenység vagy akár a pirított kenyér melyet túlpirítva felszaporodnak benne a karcinogén anyagok akár a többször használt sütõolajban. Az autózás nagyságrendekkel több halált és károsodást okoz az influenzánál, mégis aki teheti autózik. XXI. századi életvitelünk szükséges de hasznos rossz kelléke, ezért elfogadjuk. Oda kell figyelni minderre, de nem szabad riadozni, helyette meg kell ismerni a veszélyforrásokat és körültekintéssel elkerülni vagy korlátozni a külvilág veszélyes hatásait. "Élni életveszélyes, eddig mindenki belehalt"... a dolog ott kezdõdik hogy a nap minden pillanatában sugárözönben élünk, kezdve a földfelszínig elérõ nagy energiájú kozmikus részecskéktõl, a napsütés UV sugarain át, a sokféle természetes és mesterséges rádiósugárzás özönéig. Hatásuk kis mennyiségben is mindenképp romboló, amit egy egészséges szervezet simán kihever önregeneráló képessége révén, egy legyengült érzékeny szervezet károsodhat. Alkat és egészség kérdése. Durva hasonlattal, van aki meghal egy hirtelen lehajtott söröskorsónyi pálinkától van aki "csak" egy jót alszik utána. Makrózásom kezdetén fotózott, a levegõbõl kiülepedett lisztnél finomabb por láttán elgondolkodtam, ezt szívjuk be nap mint nap városban és természetben, ugyanis nagyítva megdöbbentõ hogy javarészt pattintott kõszerszámhoz hasonlóan éles peremû "kõsziklákat" szippantunk be minden lélegzetvételnél. Ez még keveredik rovarok, észrevétlen elhullott élõlények testének bomlásából levegõbe került mikrorészecskékkel. Pld. egy légy "hasznosítható" részeit a pók lerágja a "légycsontokat" (mutattam) aminek maradéka "elenyészik". Ez hasonlít az eróziós folyamatokhoz, hõ-és nedvességingadozás miatt megrepedezik, apró részecskék válnak le róla, a légáramlatok (zárt helyen testmozgásunk révén is) felkapják és belélegezzük (sokféle állati ürülék részecskéit ugyanígy "inhaláljuk" mindenütt, városokban fokozottan a madarak-kutyák-macskák "népsûrûsége" miatt; ehhez még keveredhetnek saját vagy embertársaink elhalt esetleg gombás bõrsejtjei, ruházatunk szálacskái, parányi állati szõrök). Ha kórokozó lappang rajta azt is bejut, az emberi szervezet ellenállásán múlik milyen következményekkel jár. Ez egyszerûen kikerülhetetlen különben "sterilszobában" védõruhában vagy gázálarcban/légzõmaszkkal kellene élnünk. Ha ezek a szennyezések nem érik el a "káros koncentrációt" az emberi szervezet ellenálló képessége megbirkózik vele, tehát erre a küszöbértékre kell(ene) ügyelni mindenben ami káros az emberi szervezetre és nem kitiltani mindent ami veszélyes lehet az emberi életre. "Ami nem öl meg, az megerõsít" laza
A só eltúlzott használata roncsolja a gyomrot és veséket. Ésszerû (káros határérték alatti) használata szükséges. A mikro- és nyomelemek javarészt mérgezõ nehézfémek, hiányuk mégis betegséget okozhat megfelelõ kis adagokban szükséges fogyasztásuk. A nap minden percében természetes és mesterséges károsító anyagok között élünk. Hatásaik elkerülhetetlenek de enyhíthetõk "koncentrációváltoztatással" melynek két fõ eleme van: a környezet kímélése és mértékletesség mindenben. Akárcsak egy vegyi laborban, mi emberek a Természet laboratóriumában élünk, maga az emberi test is "vegykonyha". A laborban gondosan ügyelünk az ott felhalmozott vegyi anyagok lehetséges veszélyeire, bizony a napi életben is hasonlóan kell(ene) ügyelni a veszélyekre. Számos ember ennek nincs tudatában, kezdve a tisztálkodás vagy csak a kézmosás jótékony hatásával mely minimális de jelentõs sterilizáció hogy a bõrrõl lemosott kórokozók, mérgezõ anyagok ne kerülhessenek a szervezetbe. Ha pedig felröppennek az E-széria a margarin és társainak nem alaptalan de "urbánus legendává" izmosodó túlhangsúlyozott veszélyei, átgondolás nélkül "adják-veszik". Legjobb példája a só-cukor-kávé hatásainak változó megítélése mely az egymásnak ellentmondó, lobbiharcokat szolgáló szakértõk miatt keletkezik - ami ma éppen hasznos, holnap már káros, oda-vissza váltakozó "bizonyító kutatásokkal" javítva az "üzletmenetet" ha éppen visszaesik egy termék fogyasztása. Nem csoda hogy az emberek javarészt elvesztették bizalmukat tájékoztatásban mert gyakorta kiderül egy híradásról hogy csupán érdekcsoportok önös céljait szolgálja. Emiatt lassan már senkinek nem hisznek, inkább saját hiányos ismereteik után mennek vagy a legnagyobb hangerõvel harsogott nekik tetszõ véleményt követik. Hofit lehet szeretni és utálni, de jól ideillenek sorai: Ezt jól elszabtuk- ha elszabtuk hát elszabtuk utólag már szabhatjuk... kesernyés humorral mondva, ezen talán már csak a Föld bolygó RESET szerû újraindítása segítene nevet
Jó napot jó kedvet Mindenkinek nevet