Egy barátommal fenn voltunk ma a Bakonyban. CSodás volt, nagyon zsezseg az erdõ:
Link
Kis apollólepkével Dunát (Gaját, Gerencét, Cuhát, hogy pontos legyek :-)) lehet rekeszteni, a többi lepke mennyiségben eltörpült hozzá képest. Élmény volt még két aprócska tõ fehér madársisak, meg egy nagyon-nagyon rég nem látott kedves orchideám, a madárfészek. Láttunk szitakötõket is, egy hatalmas tócsában békakolónia élt (sárgahasú unka), a tócsa szélén nagyban ment a szex, néhány úszkált, a tócsa teli volt ebihallal, meg volt benne egy nagy petecsomó is. Volt még ugyanebben a tócsában egy kicsike vízisikló is (neki kész lakoma lehetett odalenn a sok ebihal). A cimbora megfogta a siklócskát, aki nagyon édes pofa volt, jó alaposan megcirógattam, a farka végével rátekeredett a kisujjamra, s nézegetett ahogy fogtam, cseppet se félt. :-) Volt még egy fürge gyík is, akit szintén elkapott a cimbora, gyönyörû volt õ is.
Viszont valami hihetetlen mennyiségû a kullancs, mondjuk benn is jártunk a dzsindzsásban, de akkor is, borzasztó sokat szedtem le a gatyám száráról...
A dombokon lévõ kaszálók, rétek varázslatosak, irgalmatlan sok a margaréta, harangvirág, meg minden virít. Odafenn jobbak lehettek az idei csapadékviszonyok, mint nálunk...
Képek:
Link