Nagyon keveset tudunk az állatok "lelkivilágáról". Sokan csak reflexválaszokat adó értelem nélküli ösztönlénynek tekintik õket. Mégis léteznek "eszközhasználó" állatok, dróthajlító varjú, stb. Nemegyszer elgondolkodtam hogy a bumfordi kis hörcsög miként jutott arra a felismerésre (második menekülése után kilestük) ha odatolja házikóját a sarokba, a házikó tetejére állva eléri azt a pontot ahol a fedél nyitott a szellõzés miatt - és el is tudja tolni azt, majd kikapaszkodhat. Késõbb már rutinszerû reflexválasz lehet valóban, de hogy jött rá még az "elején"? Véletlen próbálkozáshoz már túl bonyolult mozdulatsornak vélem - hajlok arra hogy ha nem is emberi értelemben véve de "elgondolta" mire van szüksége, mit tud felhasználni. A dolog ott kezdõdik hogy felmérte, a házikója tetejérõl elérheti a menekülési pontot. Ez lehet természetes ösztön. Viszont ehhez odatolta házikóját. Ez is csak génjeiben õrzött reflex lenne? Egy tárgyat meghatározott helyre vinni hogy felállhasson rá? A rákövetkezõ cselekvéssor is lehetett "furakodási reflex" amivel félretolta a fedõt annyira hogy kiférjen és felkapaszkodott. "Túl logikus" véletlen nevet "Rossz szokásom" minden lénynek a szemébe nézni. Önkényes gondolatom, hogy minden olyan lény, melynek fejlett szeme van, ki-ki a maga szintjén már "emlékezik/gondolkodik/öszehasonlít" és ezzel járhat hogy valami primitív "érzelemvilága" is lehet. Ló, kutya-macska-madár esetében mindenki láthatott elgondolkodtató "egyéniséget" és jelenséget (nem az idomított állatoknál természetesen). Sok megfigyelés kellene az "állatlélektan" elemzésére, de az ember nevû lényrõl is oly keveset tudunk még. Az ember tudatos de sok gépies reflexcselekvése is van. Az állatnak sok gépies reflexcselekvése van ami szerintem nem zárja ki hogy mégoly halványan is de primitív tudata és ezzel járó érzelemvilága is van persze fejlettségéhez mérten. Az értelmi fejlõdést/visszafejlõdést a változások alkalmazkodási kényszere váltja ki. Az is joggal feltételezhetõ hogy egy "célfeladatra" kiszelektálódott lény tudata ugyanúgy beszûkül akár az emberé monoton életvitelben. De még nekik is kell változni ha változnak körülményeik, különben kihalnak. Úgy vélem ha nem is emberi léptékben de létezik "állati intelligencia" mely segít a túlélésben, alkalmazkodásban. Ez problémamegoldó készséget igényel, amihez szükséges "tervezés és gondolkodás". A gondolkodás érzelmeket és kíváncsiságot (ami lényegében a próbálkozást megelõzi) hozhat. Mi késztette a rigót hogy mellém reppenjen a fûnyíróra? Nem etettem õt pavlovi reflexeket kiváltva mert addig a levágott fûben csipegetett. Amikor megálltam akkor röppent egyenesen elém karnyújtásnyira és kíváncsian nézegettük egymást nem zavarta pipára gyújtásom sem. Figyelõ tekintete nem volt "üres", inkább nyugodt és volt benne valami halvány szikra amit barátságosan érdeklõdõ tekintetnek nevezhetek talán. Ismerem a riadt rigó éber nézését, az egészen más. Ez is csupán reflex lenne? nyelvnyujtas Tényleg órákig lehetne filózni kacsint