Noli, talán az "ülés" félreérthetõ fogalmazás, a testtartásuk szöge emlékeztet rá. Nem ülnek konkrétan "embermód", de olyan hatást kelt "hátuk" vonala mivel potrohuk végét "letámasztják" a földre, szinte rátámaszkodva ülnek. Normális esetben vízszintes vagy enyhe lejtést mutat testük hossztengelye, a "büfizés" itt megfigyelt eseteiben erõs szögben lefelé mutat. Ha szárnyaikat simítgatják/rendezgetik esetleg azt megemelve alatta kaparásznak lábaikkal, potrohukat pozítív szögbe emelik.
A házimunka a napirend része az ismétlõdõ "testnevelés-körletrend-hadtápszolgálat-tisztacsere-anyagkarbantartás-kötelezõ/szabad/foglalkozás" napi feladatok között (ld. "körletrend" és "anyagkarbantartás"; elõbbi nélkül ellepne a kosz és rendetlenség, "hanyag-anyag" karbantartásnál rám omlana a ház, lepusztulna rólam a ruházat). A napirendem általános gerincvázlatába illesztem reggelente a napi aktualitás változása szerint alakuló "foglalkozási jegyeket" (aki volt katona ismeri: mi a foglalkozás tárgya, ki tartja, mennyi az idõtartama, és milyen módszerrel lesz végrehajtva) A bennük rögzített napi feladatok végrehajtása és a tervezett "szabadidõs tevékenységek" mellett mindenkor számítani kell váratlan "riadóra" (hirtelen jelenség az égen vagy makrótéma fotózása, esetleg "tûzriadóra" hajnalban mint tavaly). Talán hóbortos dolognak tûnik hogy katonás keretek közé igyekszem fogni életem, de úgy érzem ha nem így teszem, apatikus rendszertelenségbe és önsajnálatba fulladna életem. Annyi mindent tervezgetek, még így is kifutok az idõbõl. Egy nap sajnos csak 24 órából áll, aludni is kell, hát jól be kell osztani a napot. Nem mellesleg, bár erõm javát még megõriztem, de fizikai teljesítményem is visszaesett a mûtéttel járó kötelezõ óvatosság miatt amin tovább lassít a könyörtelen öregedés testi és szellemi hatása. Ez utóbbit úgy PC nyelven úgy jellemezhetem hogy a párhuzamos adatfeldolgozást lassan felváltja a szekvenciális adatkiolvasás és mûvelet, jó ha el nem felejtem a végére mit is akartam az elején. Nem szégyen csak kellemetlen, kiküszöböléséhez egyre jobban kell a "katonás" napirend és összehangolt idõbeosztás különben eluralkodik a kapkodó "random adatkezelés", anarchiába fúlva eltemetnek a kötelezõ és váratlan avagy önként vállalt/ötletszerû feladatok (vagy elfelejtem valamelyiket), végül semmibõl nem lesz semmi és bekövetkezhet "az öreg csóka álló nap támasztja a kocsmapultot" néven ismert jelenség (szerencse hogy nem iszom szeszt és születetten magányra hajló vagyok) Ha segíteni kell másnak segítek amiben tudok, de utána visszahúzódom "csigaházamba". Régi hadgyakorlatok emlékét felidézve vonz a gondolat hogy az erdõ mélyén egy magam ásta gallyakkal fedett és bélelt gödörben meghúzva magam csak a Természetet figyeljem. Kezdem megérteni a remetéket nevet Ajánlás: A Katona c. film ( Link Megnézése az "Online Link" felirat alatti hivatkozási címre kattintva)
No jól "megaszontam", bocs a filóért kacsint