Ma Badacsony mellett voltam, egy ottani kedves cimborám jóvoltából csodálatos vízparti élõhelyet látogattam meg az Eger-pataknál (az eger, ahogy a séd is, kis folyócskát, patakot jelent). Elég élénk szél volt, de így is lett "pár" jó kép. Amiért mentem, az a sávos szitakötõ volt, itt szó szerint százával repkedtek, nagy élvezet volt bámulni, ahogy a kis kék és bronzos-zöld helikopterek vadásznak a patak felett, meg kergetik egymást. Nagyon szelídek is, elég közel kellett csak menni, szépen leszálltak az ember kezére.
Volt még itt acsa is elég sok, volt egy nagyon nagy szitakötõ is, akit csak pillanatokra láttam, ahogy átszáguldott a víz felett, nem tudom, ki volt. Volt a patak közeli réten ládzsás légivadász is. A vízpart közeli sásos-füves-magas növényes szakaszon sok-sok kicsike darázspók volt, meg sok csodáspók bölcsi, meg találtunk egy parti vidrapókot is, neki is megvoltak már a babái, õ épp egy skorpiólegyet evett, közben szépen meg lehetett simogatni (ha teli a szája, akkor okés, mert fájdalmas a marása amúgy, nem ajánlott a szájába nyúlni, bár nem agresszív, de a babák miatt jobb a béke). Rengeteg lepke is repkedett, rájuk itt nem is nagyon figyeltem, hisz szitakötõzni mentem.
Aztán átmentünk a Tapolca-patakhoz is, errõl annyit kell tudni, hogy alapban meleg a vize (a tapolca szó eleve meleg víz jelentésû), ahol szintén volt sok szitakötõ, de itt már bekapcsolódtak a lepkék, ugyanis a partmenti fûzes-nyáras fasorban szépen szálldostak a nagy színjátszólepkék. A patakban meg domolykók is úsztak.
Képek:
Link