Bioszféra

Úgy vélem, a házimacskák étrendje kényeztetés kérdése Az utóbbi fél évszázadban mindig volt macskám. Ahány macska annyiféle egyéniség, szokás és történet. Úgy vélem, alapvetõ késztetéseiket nagyrészt együttélésünk formálja mely korlátot szab az õ lehetõségeiknek is. A sztereotípiák szerint a macska tejet állati belsõségeket és a halat kedveli, az embernek eszébe sem jutott és meg sem próbálta "zöldkosztra" fogni õket. Az itteni cicáim is húst és tejet illetve húsos konzervtápot kaptak. Bár láttam õket idõnként "füvet legelni" (általában "hánytatónak" eszik) fel sem merült bennem hogy zöldfélékkel próbálkozzak. Kalóz vegetáriánus hajlama véletlen derült ki. Krumplipucolásnál nyaggatott, dobtam egy darabot és megette. Ezután kezdtem kísérletezni mindenfélével. A húst jobban kedveli természetesen, de az "emberi táplálékkörben" is szinte mindent megeszik, kenyeret és fõtt krumpli héját korlátlan mennyiségben Gyümölcsök közül a cseresznyét és meggyet nemrég próbáltam ki, mohón megeszi. Amit éppen eszem, mindenbõl kér és meg is eszi. Kölyökkoruktól húsevésre szoktatott macskáim a fõtt ételt mindig "körbekaparták" az ismert jellegzetes "ásómozdulatokkal" és otthagyták. A felnõttként ide került Cira cica még "klasszikus" húsevõ macska. Kalóz viselkedését nézve, úgy tûnik hogy kölyökkori nevelés kérdése milyen arányban eszik húst és zöldet, ami mellé társult a kenyérevés is (legjobban a frissen sült kenyeret kedveli mindig ott kunyerál ha kiszedem a sütõbõl, de bármikor dobhatok neki kenyérdarabkát, megeszi). Persze a vér nem válik vízzé, húsimádata sose tûnik el, becslésem szerint 60:40% arányban hajlandó húst és zöldet enni. Kalóz "mindenevõ" lett, de a hús, tej, sajt és hal is megelõzi a zöldet kb. ebben a fontossági sorrendben Rendszeresen öl rágcsálókat, de talán az emberi kosztnak köszönhetõen csak hazahozza a tetemeket "bemutatni", már nem eszi meg. Madarat is lecsapott, de azt ott helyben megette. Ellenpólusaként, a fõleg húsevõ néhai Micó cicám megette a békát-egeret-pockot, de ha madarat fogott, ki tudja miért élve odahozta és "átadta" nekem (én meg elengedtem). Micót azóta is siratom. Érzelmeket félretéve átgondoltam egykori macskáim sorát, szinte mindegyik mutatott valami átlagtól eltérõ kvalitást

Tapasztalatom szerint minden cicában van valami egyedi tulajdonság. A viszonylag bugyuta csupán hosszú életkorával kiemelkedõ Micike macskához mérten nem volt egy észlény, de nõstény létére higgadt és bátor volt. Tomi kutya nem kedvelte, ezért a mai napig viseli orrán Micike körme nyomát. Itt történt hogy egy ráuszított kutyát megfutamított egyetlen mancsütéssel - pontosan a kutya szemébe kapott, a vinnyogva elfutó blöki gazdája még rám szentségelt tûréshatáromig). Micike higgadt bátorságát jellemzi hogy párjával (a rendkívül harcias Csui kandúrral) kikergetett egy nagytestû kóbor kutyát a tatai kertbõl. Ha nem látom el sem hiszem talán - ketten kétfelõl fejét és farát körmölve támadták, mire nekitámadt volna valamelyiknek, már az ellenkezõ oldalról kapott "körmöst". A kutya csak forgolódott ahonnan épp ütés érte végül feladta és kiszaladt. Ez csak egy eset a sok közül, úgy vélem írhatnék egy anekdotázó "cuki macskakönyvet" fél évszázad macskatartási tapasztalatairól Szubjektív dolog, én hiszek abban hogy a mai napig jó reflexeimet a "macskaedzés" fejlesztette ki mert kölökkoromban sokat játszottam velük míg náluk is gyorsabb lettem. Még most is bármilyen leesõ tárgyat elkapok mielõtt földet érne. Fiatal koromban fogadásból az alacsonyan elsuhanó madarakat is lecsaptam puszta kézzel ha egy felugrással elérhettem õket
Ui: A CSUI névhez: fekete kandúrjaim engem "minipárducra" emlékeztettek ezért többnyire ezt a nevet kapták Széchenyi vadásznaplójából, melyben leírja hogy a "Csui" szuahéli nyelven párducot jelent