Bioszféra

Szép a színezete Nyuli Emellett elgondolkodtató, vajon mi lehet az oka hogy mióta csak itt élek, csupán barnás színezetûeket látok. Nagyon ritkán fotózok olyat amelynek sötét a teste és az utolsó testszelvénye kék, de az sem fényes, inkább matt.
Kis életkép a kertbõl: a yuccák hozták és folyamatosan hozzák virágaikat - idén nem kettõ hanem NÉGY embermagas száron A fáklyaliliomok elvirágoztak, de õk is megleptek mert a minden évben szokásos három helyett idén négy "fáklya" jelent meg. Tomi kutyát csak feltettem pedig ez egy rontott kép. Figyelte az egyik cseresznyefa környékén a mozgást és olyan szépen "állta a vadat" felemelt bal lábbal, vízszintesen kinyújtott farokkal kimerevedve hogy rohantam a gépért, de mire kiértem letette a lábát
Azért lefotóztam így is "kedves hívemet"

Nem egy "véreb", kedves kótyagos kajla blöki. Látnátok ahogy itt ül és leírhatatlan tekintettel néz - szemeiben odaadó hûség, ragaszkodó szeretet de a szavak nem adják vissza nézését Vékony lábaival szinte agársebességgel rohan ugyanakkor olyan testtömege lett hogy bárkit feldönt. Nem kis probléma lenne bármilyen behatolónak. Nem ijedõs de minden gyanús mozdulatra villámgyorsan kitér, cikázva kerül és lerázhatatlanul visszatámad. Velem szemben talán túlzottan is megalázkodik (pedig sose vertem) de mással szemben annál rátartibb