Még egy kis OFF filó a macskatörténethez. A gyakorlati tapasztalat mutatja hogy bármilyen szervezetlen csoportosulás önszervezõdésében a nyers erõ dönt, a szelídeket elnyomják az erõszakosak (ez sajnos az emberi társadalmakra is igaz). Igazságos osztozás nincs a Természetben csak erõsorrendnek alárendelt hierarchia szerinti "elosztás". A legerõsebb marja magának a legtöbbet és legjobbat amitõl még erõsebb lesz, a gyengébbeknek és sérülteknek be kell érni azzal ami marad, természetes hogy kevesebb és silányabb jut nekik ezért esélyük sincs a megerõsödésre. Persze ez a természetes szelekció, pusztuljon a gyengébb "lúzer". Viszont egy falka csak akkor erõs és sikeres ha minden egyede erõs. Ennek érdekében a falkavezér kötelessége úgy vezetni közösségét hogy minden tagjának jusson elegendõ, ami szükséges hogy mindenki ereje teljében szolgálhassa a falkát ne csak a koncot lesse "mi esik le neki".
Persze az állatvilágban nincs mindig így. Eszembe jutott egy régen látott történet állatkerti etetésrõl. Egy tigrispár hímje idegesen járkált ketrecében, a nõstény csendesen ült és nézte. A gondozó betolta két külön kupacban húsadagjukat, de a hím csak járkált tovább nem törõdött vele. Ekkor a nõstény odasomfordált a húsokhoz, mire a hím ráhördült a nõstény pedig visszahúzódott. Ezután a hím még járkált egy darabig, majd hirtelen leült egy sarokba. Erre a nõstény újra enni próbált, a másik húskupacohoz nem nyúlt, amit a hím csak nézett és békén hagyta. Türelmesen kivárta hogy párja jóllakjon, csak utána kezdett enni õ is.