Ez a tigrises sztori nem jó példa, mivel a tigris abszolút magányosan él a természetben és csak a párzás idejére találkoznak. Se elõtte, se utána nem szokásuk, elkerülik egymást és a házimacskához hasonlóan idõrendiség is van, ahol találkozik a vadászterülete két tigrisnek. Borzasztó ritka, hogy vadászatkor átfedés van a területek közt de egy apatigris ilyenkor simán hagyja elõbb enni a mamát és a kölyköket (nyilvánvalóan a sajátjait), olyat is láttak, hogy együtt vadászott a szülõpár, míg a babák vártak a mamára.
Így a puszta erõ döntött az állatkerti összezárásnál is, semmi más. (nem szívesen gondolok bele, milyen stressz lehetett a tigriseknek együtt lakni, holott a természetben évente párszor futnának csak össze...)
Más a szitu az oroszlánnál, ahol a hím ugye háremet tart és jó esetben éveken át vigyáz rájuk és ellátja házastársi közelezettségeit, míg a csajok enni adnak neki a csoportban megszerzett zebrából. Itt van valami kölcsönösség abban, hogy a csajok etetik a pasit, hisz cserében a pasi elzavarja a rivális pasikat (akik kinyírnák a kisoroszlánokat) és a hiénákat is, szóval olyasmi a hím oroszlán vacsorája, mint az éjjeli õr fizetése.