Mint kutyatartó én is kijelenthetem, hogy a nagytestû eb, látsszon bármilyen jámbornak, legalábbis potenciálisan életveszélyes -különösen kisgyerekekre nézve. Aki látott már megvadult, eszét vesztett kutyát, az tudja, az ilyen állatot a gazdája sem képes megfékezni, legfeljebb dorong vagy golyó állíthatja meg. S tudja azt is, hogy milyen képtelen semmiségek hergelik ilyen állapotba a "szelíd" házi kedvencet.
Az emberekben tudatosítani kell, hogy a kutya "tetteiért" õk felelnek, jogilag (büntetõ és polgárjogilag) is.
Ez a dolog egyik része. A másik a chippel való ellátás, ebadó és egyebek. Ezeket, kötelezõvé tett, ellenõrzött formában semmiképp se lehet helyeselni. Évek óta figyelemmel kísérek egy -meglátásom szerint- roppant káros tendenciát. Nevezetesen, hogy ami tavaly még szabad volt, "csak úgy" meg lehetett tenni, idén már nem lehet. Engedélyek kellenek hozzá, be kell azt jelenteni, különbözõ hatóságok foglalkoznak vele.
Túl azon, hogy mindez gond, utánajárás, sõt, rendszerint pénzkiadás a polgár számára, tökéletesen helytelen államfilozófiáról árulkodik. Az állam egyre inkább ellenõrizni akarja polgárait (a magyarázat szerint ez hasznos, szükségszerü, javukat szolgálja), bele akar avatkozni az ügyeikbe, minden megmozdulásukba bele óhajt folyni. Mindezt azért, mert alapvetõen nem bízik bennük -nem bízik józan belátásukban, tisztességükben. Az örökös "körmükre nézéssel", szankcionálással végsõ soron kiskorú státuszban tartja polgárait (alattvalóit?) Sajnos, nálunk messzemenõ hagyományai vannak az ilyen viselkedésnek, a dolgok könnyen, készségesen mennek ebbe az irányba. Ez pedig stiláris, sõt elvi hiba. Ez a szerencsétlen nép ímmár évszázadokra visszamenõen nem rend, hanem szabadságdeficitben szenved. Ezzel tisztában nem lenni, figyelembe nem venni -több, mint otrombaság.
Egyetlen felvilágosult, demokratikus módja van az államvezetésnek: jóindulat, bizalom az emberek irányába. A józan észre, becsületre, önérzetre kell alapozni, és kitartó felvilágosító tevékenységet kell kifejteni. Az nem módszer, hogy szellemi, erkölcsi vezetés, példamutatás nélkül hagyjuk a népet, aztán, ha rosszat csinál, jól megbüntetjük.
Ha így tesz az állam, akármekkora ellenõrzõ apparátus se lesz elég az igazi rend fenntartására.