Igen, valaha errefelé is, sõt a Hortobágyon és Alföldön kiterjedt, összefüggõ kocsányos tölgyesek voltak. A zonális társulás legalacsonyabb szintjén a tatárjuharos lösztölgyesek voltak, ennek is mára csak töredékei maradtak fent. A homokbuckákon a nyílt homoki tölgyesek (köztük homoki gyepek), lentebb gyöngyvirágos tölgyesek, gyertyános tölgyesek. A folyóvizek mentén hatalmas kiterjedésû tölgy-szil-kõris erdõk helyezkedtek el. Aztán betette az ember a lábát.. Tehát a gyertyán õshonos erre, és a bükk kicsiny elõfordulása is, ami a hûvös Bükk II. fázisban települt be, és maradt mai napig.
A Kárpátok hatása különösen a Beregre van nagy hatással. Pl. a Márokpapi melletti erdõkbe így telepedhetett meg a kockás liliom és a kárpáti sáfrány.

Itt is vannak homok megkötés céljából telepített erdei fenyvesek, bennük szálkás pajzsikával, néha édesgyökerû páfránnyal.