"..bár nincs mélyen a talajvíz, a dombok közötti bemélyedések seholsem érik el annak szintjét." - már nem..
Sajnos a Duna szabályozása, majd felgyorsuló áramlása következtében végbement medersüllyedés, valamint a homokbuckák között csörgedezõ kis idõszakos erecskék csatornásítása/betemetése miatt drasztikusan lesüllyedt a talajvíz, a homokköpeny alól elillant a víz. Ha Gyõrszentivántól Ivánháza felé tartasz, még látszik egy nedvesebb terület (tavaly térdig érõ belvízben úszott egész évben), a régi "Zsombékos", ami egy buckaközi mélyedés volt, a háború elõtt kiterjedt lápi vegetációval. Aztán 1948-ban jöttek a vízügyesek, "ráhúzták" a közeli Söprüshegy homokját, így megsemmisült mindkét élõhely.. Jelenleg egymással párhuzamos csatornákkal van felszabdalva a terület, átlagosnál kisebb csapadékú évben teljesen száraz, burjánzik rajta a tájidegen magas aranyvesszõ - legalábbis ott, ahol még nem telkesítették. Itt vezették el pár éve a gönyûi kikötõhöz csatlakozó vasúti szárnyvonalat is.
Ha nem is hasonló méretû, de kisebb vizes mélyedések az egész szentiván-gönyû-ácsi homokvidéken voltak (részben még vannak is), ezek (egykori) helyére a terepszinten kívül a kiszáradást túlélõ kékperje jellegzetes foltjai utalnak, de - ha ritkán is, - találkozni még mocsári-lápi növényekkel, pl. nádi boglárka, hússzínû ujjaskosbor, árokvirág, mocsári nõszõfû, kornistárnics, ördögharaptafû, korcs nõszirom, mocsári kutyatej, stb..