Hosszabb távon gondolkodva azért ez kétoldalú dolog. Amíg nem tartott állatot az ember, addi hol éltek a fecskék? Valószínû õk azon kevesek közé tartozók voltak, akik nyertek az ember mezõgazdálkodási tevékenységének beindulásával az elmúlt évezredek alatt. Az ugye világos, hogy jégkor végén alakult ki a vándorlás, amikor már érdemes volt a vegetációt és a rovarokat követve északabbra húzódni a szaporodási idõszakra (ez hihetetlen rövid ideje volt, ha nem az ember életének hossza a lépték), nagyjából akkkor, amikor mi is elkezdtük a közel-keleti régióban a letelepedett, gazdálkodó életmódot. Nyilvánvaló, hogy a fecskéknek ez pozitív volt, így kihasználták a jelenlétünk adta rovarbõséget. Godolok a molnár- és a füstifecskékre persze. A mi emlékezetünk rövid, nem tudjuk, milyen volt mondjuk 8000 éve, amikor ugyan már akadt ember Európában, de nem volt még ilyen "divatos" az állattartás. Voltak-e fecskék már akkor is? Ha voltak, mennyi volt? Szeritnem elenyészõ volt a számuk, még akkor is, ha a vadvilágból begyûjthetõ rovarok száma feltehetõleg jóval nagyobb volt a mainál. Fészkelési lehetõséget és kaját egyaránt koncentrált helyen biztosítottunk nekik, amire korábban nem volt lehetõségük az állattartás elõtti korszakban. Vagyis biztos vagyok benne, hogy jelentõsen megnövekedett az állománya azon fecskefajoknak, amelyek az emberközeli életmódot választották és az épületeinkre rakták a sárfészkeiket a sziklafalak helyett.
Más a helyzet a partifecskékkel. Náluk a folyószabályozás, a magas partfalak mesterséges eltüntetése mindenképp hatalmas élõhelyi gátlás. Az õ számuk csökkenése valóban kétségbe ejtõ, mert pótolhatatlan az élõhelyük elfogyása miatti veszteség.