Egy kis anti-bio pókászat: Úgy negyven éve áltiskolás gyerekkoromban még azt oktatták, hogy a sötét, tudatlan múltban mindenféle kuruzslók pókhálókkal kezelték a sebeket, de bezzeg a mai orvostudomány... A nem éppen közeli múltban kiderült, hogy a pókháló nagyon erõs antibiotikumot tartalmaz. Azóta elég gyakran eszembe jutott, és a következtetéseim: valószínû, hogy feltaláltam a spanyolviaszt és a csõben a lyukat: Az lenne csoda, ha nem tartalmazna antibiotikumot. Ugyanis:
0./ A pókháló anyaga fehérje.
1./ A pókhálónak az anyagmennyiségére vonatkoztatott fajlagos felülete óriási.
2./ A pókhálók (vagy egyes típusú fonalai) ragadósak. Minden porszem, felületén baktériumokkal hozzá ragad.
3./ Az elsõ hajnali harmatra a pókháló elrothadna, ha nem lenne benne antibiotikum. Ez meglehetõsen gazdaságtalan/energia pazarló lenne a pókok számára: minden reggel új hálót kellene szõni. Az evolúció itt is tökéletes muinkát végzett, volt rá ideje.
4./ Az, hogy a pókháló sebgyógyító hatása mióta ismeretes, nem tudni: lehet, hogy a Homo Sapiens egy-két százezer éves léte alatt jött rá, de lehet, hogy sokkal õsibb: a csimpánzok is végeznek bizonyos növényekkel önmagukon gyógykezelést.
5./ Rendkívül valószínûnek tartanám, hogy az elõbbiekre én jöttem volna rá elõször.

Ui-1: úgy látszik, hogy az evolúció csak tökéletes munkát tud végezni.
Ui-2: Kölyökkoromban semmi problémám nem volt a pókokkal. Most van egy enyhe-közepes fóbiám velük szemben, de fogalmam sincs, hogy mikor és miért alakult ki.

Maximális tisztelettel mindenkinek: Lujó