A korabeli tudósok nem földhözragadt technikai problémákat akartak megoldani -a Nagy Titok megfejtését keresték, miképp az alkimisták (persze "aranycsinálással" is foglalkoztak, de filozófiájuk ennél lényegesen sokrétûbb és mélyebb volt).
Az egzakt tudomány mára elvesztette filozófikus, metafizikai együtthatóit. A modern emberek többsége szerint nagyon helyesen. Tévednek -fentiek nélkül nincs mûvészet, törvény, sõt igazi tudomány sem. És hol marad a talány, a csoda, a távolság lebírhatatlan vonzása? Az embert éppen utóbbiak sarkallják intellektuális teljesítményekre!
A természet kis csodáival kapcsolatban elmodok egy rövid történetet. Nemrégiban a réten sétálva figyelmes lettem egy száraz kóró-szárra, melyen lágyszárú kúszónövény tekeredett fel. A menetek az óramutató irányával ellentétes forgással emelkedtek, Azt régebbrõl is tudtam, hogy a kúszónövények többsége így viselkedik, és azt is, hogy a csigaházak kivétel nélkül szintén az óra járásával ellentétesen csavarodnak fel. Tudtam -de nem gondoltam végig a következményeket. Most szinte fõbe kólintott a dolog talányossága és filozófiai mélysége. Ugyanis semmiféle evolüciós elõnye nem származik se a kúszónövényeknek, se a csigáknak az ilyen formákból. Ha ellentétesen tekerednének fel, az ugyanolyan jó lenne. Ráadásul ilyen, fejlõdéstanilag egymástól messze álló élõlényeknél láthatólag ugyanaz a struktúrális elv érvényesül. Mintha a természetben a forma lenne elsõdleges a struktúrákkal szemben, mintha mégiscsak lenne valami a platóni idealizmusban.
Néhány jelentéktelen gaztól egy perc alatt az univerzum alapszerkezetébe! Ne mondja sanki, hogy nem csodálatos az élõk világa!
Még valamit el akarok mondani, mivel olvasom, hogy ki akartál lépni a fórumból. Ne vedd rossz néven, otromba hízelgésnek tõlem, aki szintén "öreg motoros" vagyok. Elég sokat olvasok, de mostanában már kevés olyat, ami az elismerésemet kivívná. A Te írásaid között találtam ilyeneket -ennyi.