Igen, éppen errõl beszélünk. Az ilyen "tájrendezés", vagy akár az erdõgazdálkodás során nyomát se látom a természet féltõ szeretetének, annak az emócionális viszonyulásnak, ami az igazi természetvédelem alapja. E téren -tisztelet a kivételnek- otromba faragatlanság, igazi barbarizmus tapasztalható. Például Gyõrben még a városközpont közelében levõ parkerdõben is kiterjedt tarvágást végeztek, leirtották a fákat az erdei tornapályáról. Kérdem én: ilyen helyen kell erdõgazdálkodást folytatni?
Kicsit odébb, a várostól 10 km-re keletre(ahol én lakom), pompás homoki feketefenyvesek, nyírrel elegyes erdeifenyvesek, tölgyesek díszlenek. A hely elvileg tájvédelmi körzet. Mégis, szinte szünet nélkül bömböl a motorfûrész ezekben az erdõkben. Idegbajt kapok ettõl a hangtól, mert biztos vagyok benne, hogy a láncfûrészes ember kezét nem képzett erdõmérnök tisztességes szakmaisága, hanem valami más, sunyi és primitív, kapzsi befolyás vezeti.
Igen, a városi díszfákat is kivágják arra hivatkozva, hogy betegek, életveszélyesek: szélviharban ágak törnek le róluk, sõt, ki is dõlhetnek. E hivatkozással tapasztalatom szerint sok teljesen egészséges fát is elpusztítanak. Tipikus példa arra, mikor senki semmilyen felelõsséget nem hajlandó vállalni. A lábon álló fából esetleg lehet galiba, a kinyesettbõl sohasem!
Van egy anekdota, miszerint anno, még a szocializmusban egy elhivatott fiatal építész mûvház építésére kapott megbízást. A telken volt egy gyönyörû, terebélyes, öreg fa. Építészünk ezt mindenképp kímélni akarva átriumos megoldást választott: a mûvházat kis belsõ udvarral képzelte el, ahol az öreg fa tovább élhetett volna. Aztán jöttek a kivitelezõk terepet rendezni, s mi volt az elsõ dolguk? Na mi, szerintetek?
Hát persze hogy kivágták a fát!
Ebben a történetben sûritve ott a lényeg: az ország átlagemberének viszonyulása az élõvilág megóvásához!
Fentiek tükrében különösen undorítónak, képmutatónak tûnik a hóvirág szedés szankcionálása. Olyan ez -már bocsánat hasonlatért- mintha szigorúan tilos lenne ordenáré szavakat kimondani, de az emberölés senkit se zavarna.
Ilyen a mi kis hazánk jónéhány évtizedre visszamenõleg. Pro forma komoly természetvédelem folyik, de facto csak az a fa, növény van biztonságban, mely az én tulajdon kertemben nõ.
Gyerekkoromban, a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején "hivatalosan" minden rendben volt, például, a hentesüzletek körül. Az összes ilyen boltban kint függött a marha, a disznó, a birka "feltrancsírozási" képe -elvileg volt mindenféle hús, s ezek be is voltak árazva annak rendje-módja szerint.
Valójában nagyon sokszor még karajt, combot se lehetett kapni...