Kifejezetten szép napsütés van, enyhe szellõ és kevéske felhõ. Jól jön a napok óta tartó szürkeség, folyamatos szemerkélés után bár esõben is élénken mozgolódtak a legkülönfélébb rovarok és madarak. Ezalatt kétszer is bringáztam esõben. Bringázaskor a szembejövõ autósok tekintetét megfigyelem afféle "pszichológiai tanulmányként". Úgy találom, három kategóriába sorolhatóak: 1. szinte utálkozóan lenézõ fensõbbséges 2. közönyös vagy cinikus "úgy kell neked" nézés 3. sajnálkozó tekintet. Ezt jól megfigyelhetõen befolyásolta a kocsi márkája, az utas/ok életkora, öltözékük összeállítása (lényegében "önkifejezés" - mindenki annyit ér amije van). Az elsõ két embertelen típustól ugyan mit várhatnánk? Viszont akik legalább tekintetükben mutatnak együttérzést, azokból is eltûnt a tevékeny empátia, nevezzük szebben/divatosabban- a "keresztényi könyörület". A minap defekt miatt 3 km-t kutyagoltam hátamon-kezemben 15 kg teherrel, amit egyébként a bringakosár cipelt volna. Meglepõen jó tempóban teljesítettem, megfelelne a korom szerinti katonai állóképesség követelménynek is. Ennek eleinte örültem, mindig jó érzést adott hogy szívmûtét után is szinte változatlan testi erõm ("beidegzõdött" erõs kézfogásom miatt ma is megneheztelnek). Most kiderült, vissza kell fognom magam mert "a szívmûtét nem doppingol" és az életkor is számít. Kb. fél órával "lemálházás" után váratlan, eszméletvesztéssel határos gyengeség tört rám és több órát kellett feküdnöm míg erõre kaptam. Visszatérve az alaptémára, az autósok közül nem állt meg senki hogy esetleg szükségem van-e segítségre. Részben érthetõ, talán csövesnek néztek hátizsákkal-szatyrokkal megrakva, én pedig amolyan "menni vagy meghalni" rátarti módon meneteltem hazafelé sejtetve hogy "megoldom önerõbõl" érthetõ ha elhúztak mellettem. Viszont rendszeresen látom hogy senki nem áll meg annak a szerényen öltözött szelíd kedves idõs néninek aki az út mentén tipegve kilométereken keresztül vonszolja kerekes szatyrát. Régebben még gyakrabban rákérdeztek a gyaloglóra, amíg autóztam én is meg szoktam állni rendezettebb külsejû ember mellett, elvigyem-e. Magyarázható azzal hogy mindenki óvatos lett mert felszaporodtak a részvétre játszó, másokat kihasználó csalók és egyéb gazemberek. (Súlyos példa rá harmadik fiam esete. Két, látszólag távolsági buszról lekésett rendezett külsejû átlagos embert vett fel a szomszéd községig. Normálisnak tûntek, egy ideig tréfálkozva beszélgettek vele, ám egy néptelen szakaszon hirtelen rátámadtak. Szerencsére nem késsel, az egyik próbálta lefogni a másik a kéziféket akarta berántani. Védekezésre más módja nem volt minthogy hirtelen padlógázzal gyorsítva és megfaroltatva fának csapta a kocsit. Fiam biztonsági övbe kötve megúszta, a két ember támadás elõtt kicsatolta magát ezért súlyos sérüléseket szerzett. A járgány roncstelepen végezte...) Tehát valóban jogos az óvatosság az "útszéli emberekkel", mégis úgy érzem -tisztelet a kivételnek!- hogy sok emberben a tudatos könyörtelenségig eltûnt az empátia, bizalom és a velejáró segítõkészség sajnos nemcsak autós-gyalogos "viszonylatban".
Bocs a filóért (talán ez is az Élet része) jó napot jó kedvet Mindenkinek nevet