Szervusztok! Akela; na hallod vigyázzá má a trapp kilométerekre. Pláne a le eresztett briga kerék több gördülési ellenállást ejtett ki..szatyrozva kg/kormány, laza Emlékeimben kutatva voltam én is váratlan kitételnek állítva. Karcsú fiatalemberként,dolgozva Volán forgalmi irodában Kalocsán, anno 1973 õszén. Gondoltam ledolgoztam a 8 órát hajnali 5-tõl, lebuszoztam a hajósi Pincék mh.-ig 14.55-kor, egy szép õszi, Okt.10 felé.(nem volt járat, csak este 8 felé Bp-Jánoshalma) Na gondoltam, onnét Jánoshalma kb. 18 km. majd csak felvesz valami autós..Elindultam amolyan bõr-félcipõben, spicvasas sarokkal... Szép erdõ széli utam volt, ismerve az országutat, le gondoltam csapni egy derékszögelést, cca 3 km. Be az erdõbe, és ott kaptam el az elsõ pókiszonyos behatásomat. Mentem a bokrok-fák közt, amikor pofával beleléptem egy erdei keresztes hálójába... Azonnali riadalom, torok görcs, hányásgörcs. Na majd ezután jött egy figyelmeztetõ tábla, alu lemezre piros festékkel; "Lezárt honvédségi terület! Belépni veszélyes! " -Na gondoltam akkori rendszerünkre, jobb elmenni innét. Ki az országútra. Nem nyertem semmit, csak pókiszonyt. Azután sötétdeséig klaptattam, csak egy trágyaszóró traktor húzott el mellettem. Egészen a Kéleshalmi elágazásig értem, ahonnét meg nem állt meg senki autóssa, teherautóssa se!Na még 7 km. és beértem. Végül is kibírtam, eleinte a lábam talpai fájtak, majd elaléltak, nem éreztem utána csak a csípõm forgóját, ami 2 napig volt izom lázban. Elõtte sulis éveimben a pesti Nagykörút Margit hídfõtõl a Blaha-Rákóczi útig bal-jobb oldalon kész élmény volt, félcipõben... (nem sportcipõben)5 km. laza Tele tömeggel, enyhe busz-gázolaj-elektro szaggal, a 3-4 méteres flaszteron pedig a dohály- éredõ eper illattal kevert zajos Nagykörút...anno 1972..