Mielõtt "macskázok" jelzem hogy igen nagy mozgolódás indult a rovarvilágban, ami nem csoda kellemes enyhe idõ szép napsütés, kifejezett kirándulóidõ van. Korábban említettem hogy tavasz óta nem láttam hétpettyes katicát (se harlekint). Most az emeleti szúnyoghálón sétál három is, ebbõl egy teljesen kifejlett. A kertben keringõznek a fehér és sárgás pillék, mozognak a darazsak és legyek, szorgoskodnak a hálós és "gyalogpókok", továbbá színre és fajra meglepõen sok mezei poloska. A falevelek sárgulnak, de orgonáim tömegével rügyeznek, még a végén virágoznak is. Ha tévedtek és hosszú enyhe õszutó helyett lecsap rájuk a hideg... Említettem csak egy szobát fûtök 17~18 fokra az összes többit 12 fokra programoztam. Egy órája kitártam a fûtetlen szobák ablakait, megindult a légáramlás és a belsõ hõmérsékletük megemelkedett +1,5°C-al ott most mindegyikben +14°C van.
Macskák: Thermometer kollega, ezért emeltem ki hogy "helyén van az eszük és a szívük" nevet Lehet hogy csak szerencsém volt macskáimmal, mert mindegyikõjük rendelkezett valami egyéni kvalitással. Kandúrjaim vagy nagyon erõsek vagy nagyon értelmesek voltak, a nõstények között csak az értelmi képesség szórt (elnézést hölgyeim) akadt még kifejezetten buta is. Viszont nemtõl függetlenül közös vonásuk volt hogy bár ésszerûen óvatosak voltak de nem ijedtek meg könnyen. Ha kellett futottak/rejtõztek, de javarészt kíváncsi érdeklõdõ, majdhogynem kotnyeles természetûek voltak. Kandúrjaim náluk nagyobb termetû kóbor macskákkal is bátran szembeszálltak (még az alkalmi pld. táborozás vagy telek) területük védelmében. Két okot sejtettem ebben: egyrészt táplálékuk zöme javarészt fõtt hús volt, mindenkor jó testi kondícióban voltak (Életem elsõ macskája nyers húson nõtt fel, nehéz "bivalyerõs" macsek lett. Õ volt a "környék királya" amig valaki le nem lõtte légpuskával. Békés természetû volt, de az emberek "féltek" tõle mert könnyen karmolt súlyos sebeket ejtve (simogatást egyedül tõlem tûrte el). Említettem, egyébként békés macsek lévén "õ" volt az akinek hátán nyugodtan sétálhatott Tyuntyur galambom). Másrészt, amíg szét nem szóródott családom, országon belül mindenhová vittük õket kosárban, telkekre vagy csak egynapos kirándulásra egyaránt, lehet hogy ettõl lettek magabiztosak mert sose érte õket komoly trauma. Egyébként is szinte családtagként kezeltük õket. Ismerve a macskatermészetet árnyoldalait, megelõztük a konfliktusokat így sose kellett riogatni õket vagy kiabálni velük. Egy kandúr volt még az okosakhoz mérten is kiugróan okos, õ lehetõleg kerülte a harcokat. Vele esett meg hogy bemenekült a kocsi alá és "felesége" kergette el a betolakodó idegent. Itteni kandúrjaim (Micó és öccse) inkább erejükkel és vakmerõséggel határos bátorságukkal tûntek ki. Micike 16 évesen került hozzám (amikor exnejem is elhagyta Budapestet, lehozták hozzám) õ már idõs volt, vélhetõen ezért nem szaladgált semerre, inkább karmait "forgatta" nagyon ügyesen (de sose volt félénk, lentebb írtam hogy párjával "együttmûködve" menekülésre késztették a kertbe tévedt, náluk jóval nagyobb testû kóbor kutyát). Cira hajlamos idegeskedni, amit azzal magyarázok hogy pár év után kizökkent kölyökkora óta megszokott szobacica életébõl (fiam és menyasszonya összevesztek szétköltöztek). A kóbor szülõk kóbor gyermeke Kalóz pedig egy hétpróbás gazember, semmitõl se fél de egyszer úgyis agyonütöm a bitangot... szegyenlos nyelvnyujtas Azt vélem, egy nyugodt körülmények között élõ, türelmesen és szeretetben felnevelt bõségesen táplált macsek nem ijed meg könnyen - talán halvány párhuzam vonható az emberi neveltetéssel, a késõbbi felnõtt idegzetét és viselkedését nagyon befolyásolja az hogy milyen körülmények között nõtt fel.