Tehát, macskák: a cica általában fejvesztetten fut a kutya elõl ( e két állatfaj viszonya többnyire tényleg kutya-macska barátság), a kutya pedig szenvedélyesen üldözi a "zsákmányt".
Sok valamikori macskám között csak egy akadt (egy óriási cirmos kandúr), amely lovagiasan szembeszállt még a német juhászkutyával is, s a kutyának az orra bánta az affért. Szóval, kutyával találkozás esetén a macska gyors lábaiban és kitûnõ mászótehetségében bízik, ezek általában nem is hagyják cserben. Ha két, vagy több kutya veszi ûzõbe, a macska esélyei drasztikusan romlnak, mert ilyenkor érvényesül az ebek tökéletes falkavadász ösztöne. Nekem két macskámat is kinyírta a szomszéd két kutyája, melyek direkt az ilyen hajtóvadászatokra "specializálódtak". Összességében elmondható, hogy a nagy testû kutya potenciális életveszély a cica számára.
Még ennél is sokkal több macska vesztét okozzák az autók. Házi kedvenceink sajnos roppant bután tudnak viselkedni a közeledõ autó láttán: ahelyett, hogy nyugton maradnának, ész nélkül futnak, nagyon gyakran egyenesen a kerekek alá. Nekem is volt gyönyörû fekete kandúrcicám, mely a háztól 300 méterre húzódó mûúton találkozott a végzetével. Míg én magam is nem vezettem, rendkívül haragudtam a "szívtelen autósokra", akik kímélet, sajnálat nélkül gyúrják agyon a kedves állatkákat. Húsz éves sofõr-gyakorlattal a hátam mögött már tudom, hogy az ilyen esetek kivédhetetlenek. Mire az ember a fékpedált érinthetné, már át is hajtott a kerekek közé berohanó macskán.( Hasonló módon viselkednek a rókák is, ezek közül szintén töméntelen sokat "vasalunk ki")
Kár a sok cicáért, mert utolérhetetlen szépségén, kecsességén túl ez az állat valóban a gazdival való "flört" nagymestere. A kutya is tud hízelegni, de hízelgése otromba a macskáéhoz képest (egyébként szeretem a kutyákat is, hûségük megható)
A cica született "arisztokrata", egy arbiter elegantiarum. Lehet élni nélküle is, csak nem érdemes.