Alapvetõen bármilyen intelligens állat társasága csak jót tesz az embernek, tényleg valami különös létforma felé nyílik meg a világ, legyen az ló, kutya, macska, vagy okosabb papagájfaj. Mindegyikkel remekül lehet kommunikálni, és bár nem könnyû, de sok dolgot meg lehet tõlük tanulni abból, ahogy mások látják a világot. Alázatra és türelemre nevelnek, ez szerintem fontos dolog. Sajnos sok évezred állattartása során õket aláztuk meg és magunkat isteni lényként a Természet fölé emeltük, holott egyenrangúak vagyunk s semmi okunk arra, hogy többre tartsuk az embert bármi más élõlénynél - fõként nem olyan háziállatoknál, akiket mi tettünk esendõvé szorgos tenyésztõi munkával...
Állatok segítsége nélkül sose jutottunk volna ide, hiszen évezredeken át õk végezték a nehéz fizikai munkát, õk tartották távol a többi, számunkra káros állatot a javainktól, erre mi kiirtjuk az eredeti élõhelyeiket jelentõ vadont, mocskosul megalázzuk és megkínozzuk õket, s bár papíron vannak törvények, amik védik õket, ezek betartásáról senki se gondoskodik.
Attól, hogy egy kertes házban külsõs macsek van, attól õt még kell gondozni, kell állatorvoshoz hordani, oltatni, féregteleníttetni, ivartalaníttatni s legfõképpen szeretni. A belsõs macska annyiban más, hogy neki nincs esélye autó általi halálra, kutyák általi halálra vagy egy másik macskától elkapott súlyos betegség általi halálra. Azt hiszem, dolgoztak annyit az elõdeik értünk, hogy megérdemeljék a mai állataink a társ megnevezést.
Nem kell rendszeresen fürdetni a belsõs macskát, mert nem lesz koszos se, s tökéletesen tisztán tudja tartani magát. A hosszú szõrût kell fésülni, de a normál bundával nem kell semmi extrát csinálni. Ha egy normális helyen tartott, egészséges benti macskát megszagolsz, olyan illatú a bundája, mint a napon száradt ágynemûnek, tiszta, friss, mindez anélkül, hogy fürdetnék. Nem szaggat függönyt, nem tép bútort sem, ha még kicsi korában rászoktatja az ember a kaparófára.