Újra csak Jókait tudom idézni - "Ha a macska megeszi a cselédlány vacsoráját azért nem a macska a hibás". Jól ismerem a semmirekellõ bitang gazember szokásait ezért elsõsorban magamra káromkodok nem õt okolom legfeljebb jót kiabálok vele hogy érezze, baj van és pontosan tudja hogy bajt kevert mert ha lemegyek már a bejárati ajtó elõtt ólálkodik (azonnal látni hogy rossz fát tett a tûzre) nevet
Kaparófa: mint említettem, Pesten a készen vett bolti "teraszos" remekmûvet le sem reflektálták hiába volt a "párducmintás" (kellemes tapintású és meleg) plüssborítás és két dobozos bélelt búvóhely, gondosan feltekert vastag kötél körömkoptatásra. Ezért én is egy derékig érõ araszos átmérõjû fatuskót kerítettem és széles talplemezt szereltem rá hogy ne dõljön fel. A macskák "elsõre" felfogták mi ez és mire való, azt csak gondolom hogy a fa természetes illata is vonzotta õket nevet
Ami a "légtornát" illeti, mindenkori macskáim (így Kalóz is) szerettek könyvespolcaim-szekrényeim tetején ugrálni, ugrásukat jól felmérik ezért soha nem okoztak kárt (nem számítva a letaszított könyveket). Kalóz a "függönytilalmat" veszi ismételten semmibe pimaszul és "pákosztos" amiben a éhség nem, csak a mohóság hajthatja. A kis csibész mentségére legyen, sok ember sem annyit eszik amennyi ELÉG hanem amennyit a szeme kíván de a macska végsõ soron "vadállat" mely "természetbõl hozott" ezredéves ösztönével tölti meg gyomrát azzal ami ehetõ. Ezzel szemben az ember (elvileg) tudatos lény aki tudja hogy "holnap is van nap". Embertõl joggal elvárható (lenne) az "emberi" önfegyelem, ami pld. szorult helyzetbe került katonáknál/hajósoknál víz és élelem "dekára-kortyra beosztásban" nyilvánul meg ha bizonytalan az utánpótlás. Egy ösztönlény többnyire képtelen ilyesmire (bár akad sok példa állati "tartalékolásra" is, nem tagolom szét velük a fórumot)