Életem legidegesítõbb dokumentumfilmjét láttam az elõbb. Ozone Network: Cloudspotting. A Cloud Appreciation Society alapítója készítette, és egészen friss, 2009-es. Már úgy indul az egész, hogy mutatnak egy halót az égen. Aztán kezdik sorolni a felhõfajtákat, és elérnek a film vége felé a Cirrus-ig. Nagyon hatásos a felvezetõ, ugyanis CO2-vel ködöt fagyasztanak. Hatalmas reflektor ég, és egy idõ után megjelennek a kristályok. Ott kergetõznek a levegõben. Mesélik is, hogy ezt bizony gyémántpornak hívják. És közben ég a reflektor ... ég .... és senkinek nem jut eszébe szembefordulni vele, hogy megnézze, csinál-e halót a gyémántpor. Na, ezen még túltettem magam. Jöttek mindjárt a Ci-k, és felbátorodva azon a halón a film bevezetõjében, gondoltam, eljött a mi idõnk. Mutatják is a Ci-k vonulását egy hurokfilmen. És egyszer csak, jól kivehetõen ott van rajta a parhélikus kör. És.... egy említés sem róla. Mintha ott sem lett volna... Egy szót sem ejtettek a halókról.