Az ember általában nehezen (vagy sehogysem) fogja fel, hogy az állatok, és egyáltalán, a "primitívebb" lények külvilággal való kapcsolata egészen más, mint az övé.
Mi objektumként kezeljük a természet elemeit, melyek (szemléletünk szerint) teljesen elkülönülnek tõlünk -ezeket megfigyeljük, nevet adunk nekik, analizáljuk és mérjük. Azután adekvát manipulációkat hajtunk végre rajtuk speciális céljaink érdekében. Intellektusunk nagyrészt "célszerszám", mely jórészt a fenti, emberi specifikumnak tekinthetõ viselkedés érdekében jött létre és azt szolgálja.
Meggyõzõdésem szerint az állatok (és a növények) direktebb kapcsolatban állnak a természettel, mint az ember. Nekik nincs szükségük analízisre és logikai szabályokra a megfelelõ reakcióhoz. Közvetlenül jutnak információkhoz -mi "digitálisak" vagyunk, õk "analógok".
Jó példái fentieknek a vándormadarak elképesztõ tájékozódó képessége, a méhek és a hangyák tökéletesen szervezett "társadalma", vagy méginkább az idegrendszer nélkül is csodálatos összehangoltsággal, cél és ésszerûséggel dolgozó immunszisztéma.
Valahol errefelé kell keresnünk az állatok idõjós tehetségének gyökereit. Bár rögtön hozzá kell tennem, hogy mint gyerekkorom óta lelkes hobbi meteorológus, ebben nem nagyon bízom. Persze lehetséges, nem tudom elég jól megfigyelni, helyesen értelmezni az állati viselkedést. Mindenesetre idõjárás tekintetében messze jobban hiszek a saját megfigyelõképességemben és megérzéseimben, mint az állatokéban.