Nem sajnálom én a verebektõl sem a napraforgót, sem a diót. Annyit gyûjtögettem, böngésztem (kizárólag a madaraknak), hogy egy kisebb falu összes madárkája kihúzná vele a telet. Az egyedüli gondom a verebekkel az, hogy olyan tömegben látogatják az erkélyünket, hogy a cinkék nem merik megközelíteni. Azt nem tapasztaltam, hogy verekedõsek lennének, egyszerûen túl hosszú ideig és túl nagy tömegben lepik el az etetõt. A cinkék nincsenek egy súlycsoportban velük. Az igazi veszekedõsök a tengelicek: egymással, cinkékkel, verebekkel. A verebek tanulásáról, életmód változásáról annyit, hogy verébfészket fákon utoljára a 60-as évek vége felé láttam. Cseréptetõk alatt, városokban rácsos fali szellõzõkben, konvektorokban is láttam fészkeket. Én nem vettem észre (lehet, hogy csak nem figyeltem), hogy felénk csökkenne a számuk, bár a háztáji állattartás csökkenésével a terített asztaluk mérete jelentõsen zsugorodott.