Na ez az utolsó mondatod az, amiért kivételt képezel, s bár nem ismerlek, de itteni viselkedésedbõl feltételezem, hogy nem alkoholhajtású üzemmódban dolgozol.
Szóval igazad van, tisztelet a kivételnek, akit nálunk jelesül Te képviselsz. :-)

A vadeltartó-képesség, mint fogalom, úgy jöhetett létre, hogy mi emberek szétszedtük és leromboltuk azt a világot, ami az övék volt, elõtte természetes folyamatok szabályozták a létüket. Régen az õ állományuk szabályozta az ember mennyiségét, ma fordítva van, és ez nekem nem tetszik. Ez persze nem a vadászok hibája, hanem össz-emberiségi probléma.
Jómúltkor Kab-hegyen voltunk fotózni, nos, épp buli volt a vadászlakban (ami a régi Kádár-féle vadászbirtok volt), mivel elég rég nem voltam fenn, láttam a változást. A vadászlaknak csak a kerítése többe került, mint a lépcsõházunk összes lakása együttvéve, az épületkomplexum, mint egy rózsadombi luxusszálloda, az udvaron meg az út szélén álló kocsik ára meg egy kisváros éves költségvetése... Élõzene, hatalmas reflektorokkal megvilágított udvar (és fél hegy...), tábortüzek mindenféle kajával, hangoskodás, duhajkodás... Örülök, hogy hazajöttünk, mielõtt ezek kimentek volna az erdõbe... Összbenyomásában rémesen félelmetes volt az egész, mint egy mesebeli haramiatanya, csak nagyságrendekkel gazdagabb kivitelben.
Pedig egyszer vissza kell menjek jobban összehaverkodni a barlangászok szelíd, kleptomániás rókalányával. (Likõrt, bort, merõkanalat és kardigánt is lopott már :-)))) Most csak egy darab sajtot hagytam neki ott, hogy ne a hollótól kelljen kérnie (a holló elrepült felettem, szóval tuti, hogy kért volna tõle :-).