Elnézést hogy "íróasztal mellõl" belekotyogok, de szerintem a vadászat nem más mint a katonai terep- és lõgyakorlat "civil" formája, megfûszerezve a gyilkolás örömével. Noli azt pedzegetette amikor a katona üldözõ vadász és üldözött vad egyszerre nem egyenrangúan de egyenlõ esélyekkel. Ha pedig a katona nem "cserkel" akkor mesterlövészként lövöldözi le célpontjait "rejtve és fedve" biztonságos távolból, a mesterlövészt pedig lehetõleg gyorsan likvidálják, amit egy vad nem tud megtenni. Amikor Noli az "egyenrangúságra" utalt nem fogalmazott tisztán, vélhetõen a "fair play" vagy sportszerûség fogalmát akarhatta kiemelni. Tisztelet adunk az élõvilág egyensúlya felett õrködõ hivatásos vadásznak, aki napsütésben és fergetegben egyaránt ellátja önként vállalt feladatát a gondjaira bízott területen, irtva kártevõ duvadat, kilõve a túlszaporulatot. Ám a "civil" vadászok sokszorosan bizonyították hogy a vadászat számukra csak "úri muri" (voltak-vannak közismert botrányok, egyúttal nemegyszer irritálóan kifejezik hogy nekik telik erre) ezzel a sportvadászatot lealjasítják "mozgócél" úrhatnám játékává. Az "úri" vadászat lényegét tekintve vérfürdõvel (nyúzással, stb.) egybekötött céllövészet. Messze van a sportvadászat "lovagias szépsége", magános és olykor többnapos cserkelése attól hogy hivatásos vadászok (aki le is lövik a vadat ha elpaccolja a kocavadász) és hajtók serege gondoskodik a tehetõs lövöldözni vágyó kiszolgálásáról. Hasonlattal élve, nagyon más dolog gépfegyverrel vagy mesterlövész puskával pusztítani el távolról a katonát, mint közvetlen kézitusában. Noli ilyesmire gondolhatott és gondolom nem sértõ szándékkal. Az más kérdés hogy Nolinál az élet tisztelete dominál ami nagyon kényes kérdés mert sokaknál elvezethet oda hogy ne vágjunk le semmilyen haszonállatot sem, ennek egyik túlzása a Négy Mancs emlékezetes kampánya volt.
Azt már csak halkan kérdezem a hivatásos vadásztól, elegendõ a leszalagozás? Képesek lekeríteni a teljes lehetséges kilövési hatósugarat minden irányban? Gondosan figyelembe veszik ilyenkor a kilövési irányokat és lõtávolságokat, meghatározzák hogy a puskások se közelítsék meg lõtávolságon belül a kordont? Az autóakadály részben megoldás, de elégséges? Lövészet idején õrszemeket állítanak fel egymástól látó- és hallótávolságban nemcsak az ösvényekre hanem a zöldben is ahová autó nem jut be de magányos ember még betévedhet. Sajnos az "állampolgári fegyelem" elég laza, feltehetõen egy szebb gombatelep láttán az esetek nagy százalékában át fognak bújni a szalag alatt. Magára vessen? Ezt nem lehet fölényes vállrándítással elintézni, hiszen az öngyilkosságra készülõt az okosabbak lefogják.
Senki nem sértegeti a hivatásos vadászokat szerintem, munkájuk kell és szükséges az élõvilág felügyeletére (veszett róka, szaporulat felügyelete, fák állapota stb. nem sorolom). A probléma az alkalmi vadászokkal van akik közül sokan azt vélik mindent megtehetnek. Alapvetõen kényszerhelyzetben kellene ölni állatot/embert ha saját életünk veszélyben van és menekülésre nincs esély (egyfajta kényszerhelyzet a haszonállatok megölése is mert táplálkozni kell, én is szeretem a "húst hússal" de pld. a vegetáriánusok "elvannak" hús nélkül is). Azt vélem nem "széplelkek nyavalygása" hogy az élet szentsége minden élõlényre nézve fennáll. A kártevõk is csak a Természetbe tolakodó, annak egyensúlyát megbolygató ember szemében azok. Nem mellesleg a "fair play" kérdése mindenkor fennáll, ami nem azonos az egyenrangúsággal hanem "lovagiasság". Érdemes beleolvasni régi komoly vadásznaplókba, könyvekbe, íróik még tudták milyen a becsületes harc.
A hivatásos vadászokat senki nem becsmérli, csupán a "pénzért vadászók" viselkedése és tettei keltenek visszatetszést ami rossz fényt vet az elhivatott vadászokra is. Ez megszünne ha a vadászatvezetõk szigorúbb etikai szabályokat határoznának meg és azt be is tartatnák keményen, megtorolva a fegyelmezetlenséget akár a vadászengedély végleges bevonásával attól aki arra méltatlannak bizonyul erkölcsileg vagy gyakorlatilag (nomeg éleslövészetre nem engednek ittas katonát, "civil" lövészeten "felessel a gallér mögött" kezdik a napot). Sajnos meghatározó hogy a "vadásztatás" is pénzbevételi forrás lett ezért intõ figyelmeztetésre gyakran elhangozhat hogy "öcsém ne emberkedj, megveszlek kilóra". Ma is naponta gyakorlom a céllövészetet de beérem ennyivel. Csodálom hogy másnak a halál és vér látványa is kell hozzá. Minden tiszteletem a hivatásos vadászoké, fejet hajtok elõttük hogy helyettünk végzik ezt a munkát tûzõ napon vagy hóesésben DE gondolniuk kell arra hogy a vadászterület egyfajta harctér, ahol õk a "parancsnokok" akik óvják és ha kell fegyelmezik a rájuk bizott állományt, legyen az vad vagy ember. Harctéren pedig tiltják és megtorolják az embertelenséget vagy fegyelmezetlen kilengéseket. NEM szeretek "más helyett beszélni" de úgy vélem Noli ilyesmire gondolhatott NEM a vadászokat "alázta". Bizonyára õ is tiszteli és becsüli õket, hiszen közvetlen kapcsolatban élnek a Természettel és választott hivatásukkal vállalták hogy óvják és gondozzák azt.
Bocs a filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek nevet