Ugyan ritkán szólalok meg ebben a fórumban, de rendszeres olvasója vagyok, én magam is csodálója vagyok a környezetemnek, a Természetnek.

De! Meg kell védenem Bubut és hangot kell adnom néhány gondolatomnak a nagy-nagy liberális kutya-macskatartás közepette.

Ismételten szóba kerültek a kutyák (enyhébb formában a macskák). Ismételten szóba kerültek és megint elfogultan, szemellenzõsen, totálisan egyoldalúan. Ezért szólalok meg, kissé ellenpontozva az elfogultságot.
Elõrebocsátom: szeretem a kutyákat és a macskákat is. Ugyanakkor az állattartók (tisztelet a kivételnek) önzõsége, nemtörõdömsége bosszant, felháborít.

1., a háziállat (különösen a hobbiból, városban tartott) nem zavarhatja más ember magánéletét, szórakozását, pihenését stb.

2., a jól nevelt kutya nem az utcát védi, hanem a kerítésen belüli területet. És nem támadja meg a betolakodót, hanem figyelmeztet (de csak akkor!) ugatással. Ha szétmarcangolja, az olyan, mintha a tulaj fegyvert használna. Ez pedig törvénytelen. Ez is törvénytelen!

3., a háziállatként tartott állat (általában kutya, macska) normális körülmények közt nem piszkít más ember kertjébe, udvarába.

4., közterületen kószáló kutya potenciális veszély, akár életveszély!


A 4. ponthoz bõvebben szólnék. Naponta futó emberként bizony szinte napi rendszerességgel találkozom utcán kószáló kutyákkal (nyilván a sétáltatást oldják meg így.... duhos ) és ezek a találkozások bizony nem egyszer komoly konfliktussá fajulnak. Eddig (hangsúlyozom eddig) nem történt sérülésem ebbõl fakadóan, ugyanakkor végigéltem azt, amikor akkori futótársam alkarját szó szerint szétmarcangolta egy kiválóan táplált német juhász közterületen, az utcán. A gazdájától 3 méterre!
Ismerek jó néhány olyan passzióból futót, akik éppen az állandó félelem miatt hagyták abba a futást.

Jópofa dolog kiengedni a kutyát-macskát az utcára, más udvarába, este majd hazajön, és minden rendben. Ugyanakkor naponta lehet olvasni a kutyák által -idõnként halálra- marcangoltakról. És ez a jéghegy csúcsa csupán, hiszen a harapások, enyhébb támadások zömérõl (miként az említett barátoméról sem) nem történik feljegyzés, feljelentés.

Mondok egy nagyon sarkított hasonlatot. Tegyük fel, van egy királykobrám, hobbiból tartom. 6 méteres. Ragyogóan nevelt, rendszeresen hazatalál esténként. Én pedig kiengedem az utcára kicsit mozogni. Ha pedig valaki közel megy hozzá, akkor az én kis házi-kígyóm felemeli 2 méterre a fejét, szétterpeszti a csuklyáját és abszolút "jópofán" ingatgatja a fejecskéjét. Ha valaki panaszkodik, mindig mondom: nem kell közel menni hozzá, nem kell idegesíteni. Nos, valami hasonló van az utcára engedett kutyákkal is: ha nemtetszésemnek helyt adok, rendszeresen kapom meg: "nem kell félni, csak játszik, nem kell futni mellette, stb.". Ilyenkor mindig vita (sõt....) kerekedik, holott csak arról van szó, hogy be kellene tartani a Noli által bõszen emlegetett törvényeket. Vagy a törvények csak addig tartandók be, amíg a kutyákat-kutyatartókat védik? Sajnos nagyon egyoldalúvá vált a médiából áramló állatvédõ-ömlengés. Természetesen sejtem az okát, de ez más téma, nem illik ide....

Gondolom, most kapom a magamét(Bubu is megkapta, hisz ez Bioszféra, itt csak a "napos oldalt" lehet emlegetni), mert szólni mertem a kedvencek viselt dolgai ellen. Nos állok elébe. Továbbra is tartom a véleményemet: háziállatot tartani óriási felelõsség, egy kutya tartása pedig gyakorlatilag halálos fegyver tartásával azonos kaliberû dolog (természetesen nem a pincsikre gondolok).

(Elnézést a hosszért! Megjegyzem nem vitát szeretnék gerjeszteni, csupán kissé más aspektusból szerettem volna a témát árnyalni. Se idõm, se energiám végtelen vitákba bonyolódni az elvakultakkal....)