Lujó sokat figyelem õket, én még nem láttam kannibalizmust sem csatát közöttük. Azt tapasztalom ha két "felnõtt" álkaszás útja keresztezi egymást, kitérnek irányt váltanak, ritkán fordul elõ hogy mégis megállnak de akkor sem csapnak össze hanem "méregetik" egymást majd visszahúzódnak és elvonulnak más irányban. Egyébként mindenre "rátotyog" ami mozog avagy hálóba gabalyodott (a menekülést se kapkodják el, nem gyorsul hanem rendezettebb lesz lábkoordinációjuk és "nagyobbakat lépnek") legyen az féreg Link vagy másik pókfaj Link . Én úgy láttam eddig, fajtársával és nála nagyobb testû pókkal nem kezd ki. Többször láttam, egy-egy "kirajzás" után kölyök és felnõtt álkaszás találkozását, én egyszer sem tapasztaltam hogy támadás érte volna a kicsiket, az is igaz a kicsik idejében megtorpannak illetve irányt váltanak. Egyébként, rossz látásuk vagy lomha észjárásuk okán pestiesen mondva "könnyen átverhetõk". Ezt jól jellemzi a többhetes (mutattam fotosorozatát) megfigyelés- testméretre (nem lábkörfogatra) közel azonos üvegházi törpepók és álkaszás kerülgette egymást hetekig a törpepók hálója körül. Végül a törpepók rászánta magát hálója elhagyására és az álkaszás látóterének holtsávját kihasználva elbújt majd végleg elhagyta saját hálóját. Az álkaszás szerintem még a pókok között is lomha agyával csak órákkal késõbb jött rá hogy eltûnt. Szokásos emberi beleérzésemmel jót derültem mert lassacskán odamerészkedett ahol ellenfelét utoljára láthatta és "értetlenül toporgott hûlt helyén" .
Viszont tapasztalom, sok esetben hátrahagyják lábaikat. Hogy elkerüljék a vereséget, teljes "komplett" lábat áldoznak fel. Nem ilyesmi maradványokat láthattál esetleg?
Gondolom a levedlett és póktetemet formázó kutikulát (külsõ váz- kemény "kitinbõr" amely nem tud tágulni, növekedve le kell cserélniük. Ilyenkor következik be a vedlés Link ) felismered.