Idesorolható az európai bölény is melynek utolsó példányát a feljegyzések szerint 1790-ben ejtették el.
Ehhez képest Észak-Amerikában több eszük volt mert idejében megállították a féktelen bölényirtást (amivel eredetileg az õslakos indiánok élelemforrását akarták felszámolni a la Bill Cody-Buffalo Bill módon százszám halomra lõve, de amikor már nagyon megritkultak, az okos emberek leállították a bölénymészárlást mielõtt végleg kipusztul)
A dodó madár Mauritius szigetén tökéletes háborítatlanságában élt míg a lakatlan szigeten meg nem jelent az ember 1638-ban, majd a telepesek és behurcolt állataik a XVIII. század elejére "sikeresen" kipusztították.
Nagyon ideillik a bugyuta tréfás mondás: "ahová az ember keze beteszi a lábát, kõ kövön nem marad"...