Az erszényes farkas állatkerti példányait emlékeim szerint valamilyen más fajról átterjedt betegség - valószínûleg vírus - pusztította el. Néha felröppennek olyan hírek, hogy látták valahol élõ példányát, de nem tudták igazolni. Az is lehetséges, hogy a vadon élõ állományra is átterjedt a kórokozó, megadva a kegyelemdöfést a fajnak. Most valahol az erszényes ördögök között terjed egy "fertõzõ" daganatos betegség. Oka az, hogy a genetikai változatosság az állományban gyakorlatilag nincs, az egymással való harc, marakodás során a sérüléseken bejutó rákos sejteket az immunrendszerük nem pusztítja el idegen sejtként.
Az emberi szempontból kártevõnek minõsítéssel csínján kell bánni: a Kárpátokban kártevõnek minõsített szirti sas szinte teljes kipusztítása pl. a zergeállomámy tömeges rühesedéséhez és állományának csökkenéséhez vezetett.
A magyarországi vetési varjak tömeges irtásához egy gyomortartalom vizsgálat sorozat adott ürügyet: táplálékuk kb. 50 %-ban gabonából állt. Nem tudom, hogy a vizsgálat során felmerült-e, hogy ennek a gabonának mekkora hányada származhat a senki által nem hiányolt aratási szemveszteségbõl, utak menti szállítási veszteségbõl? Nem tudom, hogy a varjú csõre mennyire alkalmas arra, hogy liba módjára kifejtsen egy búzakalászt, a lábon álló kukoricáról nem is beszélve. Több, mint 30 éve olvastam talán valamilyen mezõgazdasági szaklapban(?), hogy a varjak egy éppen kikelt (5-10 cm-es) kukorica állományban kisebb, mint 1%-os "pusztítást" végeztek. Aki vizsgálta, megállapította, hogy az elszórtan kihúzott, kikapart növénykék gyenge, sárguló egyedek voltak. Keresve ilyen, még földben levõ növénykéket, megállapította, hogy mindegyikük tövében valamilyen, a gyökérzetet megrágó pajor volt. Az illetõ ezek után kártevõbõl ingyen napszámossá minõsítette át a varjakat.