Elég sokat vitáztam itt a MetNeten, és megtanultam, sajnos kénytelen voltam megtanulni és elfogadni, hogy sok esetben nem írhatunk le bármit, amit gondolunk.
Még akkor sem, amikor egy vitát döntene el az az egy mondat (persze körül lehet írni, lehet rá célozni, amit vagy megértenek vagy nem, így nem olyan hatásos), de sokkal nagyobb ellenszenv alakul ki amiatt az egy mondat miatt (még akkor is, ha igaz), amennyiben olyan dolgot állítasz, ami szokatlan, szélsõséges.
Sajnos elszubjtektivizált társadalom vagyunk.
De ezeket a tényeket nem írhatod le, mert van, aki álomvilágban él (Télember félre ne érts, nem Rád gondoltam, általánosságban írom), illetve van még egy dolog, ami szerintem nagyon fontos.
A legtöbb embernek kell valami kapaszkodó az életben, kell hinnie, kell egy biztonságot nyújtó pont, ami nélkül elbizonytalanodik, összezuhan.
Például valaki gondol valamit valamirõl, Te odaállsz elé és három mondattal megcáfolod, akkor egyrészt nem fogja elhinni, mert abban az esetben az egész világképe, arról a valamirõl gondolt dolgai semmivé válnak, megrendül a hite, megrendül az egész ember, és hogy ez ne történjen meg, inkább nem hiszi el, és elkezd valamit kitalálni, hogy megcáfolja.
Ekkor szoktak jönni a legnagyobb állatságok, amikor valaki zavarában próbál gyorsan cáfolni.
A másik dolog, hogy az illetõ, amennyiben észbeli képességei miatt megérti, hogy igazad van szégyenli magát, hogy õ nem jött rá erre a banális dologra, és akkor meg azért nem ismeri be, hogy "Azannya, igazad van, én tudtam rosszul 20-30-40-100-200 éve!"
Amit írtál, vagy amiket írtál, nagyrészt igazak, az emberek döntõ részének fogalma sincs a körülötte lévõ világról, a természetrõl, az ott zajló eseményekrõl, ami fogalma van, az meg rendszerint téves, hibás.
Idõnként megmosolyogtatóan egyszerû dolgokat is teljesen félreértelmeznek.
Nem atomfizikáról, kvantumfizikáról, vagy bonyolult kémiai folyamatokról van szó, hanem egészen banális, a természetben zajló dolgokról.
Pedig a tények mindent megmutatnak nekünk, csak meg kell nézni õket.
Van egy olasz dalocska, ami nagyon jól leírja Link

"Le cose di ogni giorno raccontano segreti a chi le sa guardare ed ascoltare..."

Azaz: "A mindennapos dolgok titkokat árulnak el annak, aki meg tudja nézni és hallgatni õket..."

A refrénben pedig:
"Ahhoz, hogy megcsináljunk egy asztalt, faanyag kell, a faanyaghoz egy fa kell, a fához egy mag kell, a maghoz egy gyümölcs kell, a gyümölcshöz egy virág kell........"

Az egész világ fel van építve, minden összefügg mindennel, rendszerben kell szemlélni a dolgokat, mint egy nagy kirakósjáték, és amire nem tudod egybõl a választ, amit nem tudsz egybõl bizonyítani magadnak vagy másoknak, az nem azért van, mert nem úgy van vagy nem jó úton jársz, hanem még nem sikerült megtalálnod a választ.
Én gyakran jövök rá olyan dolgokra, amin gondolkodtam már évekkel ezelõtt, és most történt egy esemény, ami megértette velem azt a dolgot, és magamban ilyenkor mindig elmosolyodok, hogy mennyi apró titok rejlik a világban, és ezeket felfedezni, rájönni, végtelenül izgalmas dolog.
Semmi nem kell hozzá, csak figyelni, és mindent tényszerûen kezelni a szubjektivitás teljes elkerülésével.

Viszont emberek között élni, társadalomban létezni, emberi kapcsolatainkat megfelelõen ápolni nem lehet úgy, hogy az ember harcban áll a világgal, hanem kompromisszumot kell kötni magunkkal és a világgal, mert nem csak mi létezünk, léteznek mások, máshogy gondolkodó emberek is, bár igazság akkor is csak egy van.

A másik dolog pedig:
"Keresd az igazságot,
ha megtaláltad, el ne hallgasd,
útjába pedig soha ne állj!"

A kettõ között kell valahol egy arany középútra lelni.
Ami nem könnyû feladat....de nem lehetetlen.

(Rohanok, már nem itt kéne lennem, úgyhogy elnézést a pongyola összeszedetlen írásért, csak néhány nap múlva betemetõdik a téma, és nem lenne jó, ha Noli itthagyná a fórumot.)