Áki... méltányolhatóan õszinte vagy de kicsit dünnyögök....
Bármely falusi hangulatot idézõ írásban, legyen az irodalmilag igényes "iskolai kötelezõ" vagy "népieschkedõ" olvasmány, fellelhetõ a "firhang" kifejezés, ugyanolyan rusztikusan ízes légkört érzékeltetve mint pld. a "früstökölés" (früstück) vagy a "szakramentomát" (német káromkodásból "himmelhergott-szakrament-donnervetter" rövidítve).
Rég meghonosodtak, bár német jövevényszavakból formálódtak, jellegzetes, tájegységekre jellemzõen gyakori magyar szavakká. Nem is kell vidéken születni hogy anyanyelvi szinten tanuld õket, én pld. Móra Ferenc egyik novellájából ismertem meg a "bokrétolás" jellegzetes tájszót, mely a "proprietat" német kifejezésbõl magyarosodott.
Végül is nem csoda, "túllihegett magyarkodás" nélkül kimondható, mindenkor mi voltunk a nyugat védõbástyája, sajnos javarészt magyarok hulltak el a harcokban.
Az évszázados tatár-török (késõbb osztrák) támadások és uralom miatt elpusztult vagy rabságba hurcolt magyarság helyére földbirtokos fõuraink, jobbágyaikat elvesztve, pótolták a "kiesett munkaerõt", meggondolás nélkül telepítettek a kihalt falvakba nem magyar ajkú lakosságot saját birtokaikról illetve késõbb az osztrák-magyar birodalom területérõl. Ezzel az akkori "vezetés" nagyot hibázott, hatása máig terjed, hiába élünk a XXI. században.