Itt is szabályos kristályok pötyögnek, ha ritkul kissé megpróbálok hókristályt makrózni.
Zoli percig nem csodálkozom, a háborúk és azokat követõ gyakran változó idegen uralomnak köszönhetõen kishazánk legalább olyan "népek kohója" lett akár a mintapélda tengerentúli zöldsaláta. Saját példámból látszik, én is "félvér" vagyok, génkészletem 50%-át apai ágon Vas megyei földbirtokos magyar nemesi családtól örököltem, a készlet másik fele az anyai ágon keresztlevelekkel jól követhetõ, de nagyon vegyes: 1/4 "elsõ generációs" német (alig 150 éve bevádorolt hamburgi iparos) 1/8 francia és 1/8 lengyel nemesi génekbõl áll össze. Mint Harry Potter, én is "sárvérû" vagyok nevet
A nemességnek ma már nincs különösebb jelentõsége, de nem felejtem el engem nyaraltató, szintén nemesember rokonom 1964-es intelmét: "Úgy nézz körül, ameddig a szem ellát, minden nagyapádé volt. A birtok elveszett, de a nemesembert nem kutyabõre vagy birtoka teszi nemessé. A nemes attól nemes hogy mindenben elsõségre törekszik, nem éri be a második hellyel. Bárhová veti sorsa, mindenütt igyekezzen a legjobb, lehetõleg elsõ lenni munkában, rendtartásban, fegyelmezettségben"