C.Szilvi25 kacsint Több macskám is kapott "lasztit", valóban órákig "elvannak" vele. Azt az önfeledt bukfencezést, ugrálást és hancúrozást nem is lehet érzékeltetni igazán nevet
Több labda is van, sajnos az egyikhez szomorú emlék fûzõdik. A második fekete macskám eltûnése után macskás ismerõsöm kérésére befogadtam egy kézrõl kézre adott pár hetes kiskandúrt. Adtak vele mindenfélét, többek között egy "csörgõs pinponglabdát". Akkoriban tettem fel fotót a cicáról, milyen lelkesen képes játszani vele órákig. Sajnos még süldõmacska korában télen beesett a medencébe, kifele igyekezvén hátsó lába beszorult a keringetõ szûrõbe. Félig még kivergõdött, de ott abban a helyzetben fagyott meg éjszaka épp egy kemény hideghullám idején. Erõs empátiakészségem ellenére nemigen szoktam érzelegni különösebben az élet dolgain (a halál is az élet természetes része, életem során láttam párszor haldokló vagy halott embert és állatot) szorult helyzetén segíteni se tudtam mert késõ éjjel történt. A medence távolából a vergõdõ cica hangjai nem érhettek el hozzám, csak másnap reggel fedeztem fel keményre fagyott tetemét. Balszerencse, megesik. Tomi kutya se nyugtalankodott pedig õ bizonyára hallotta hangjait. Mégis van valamiféle bûntudatom valahányszor eszembe jut. Ezért ezt a labdát az õt követõ macskák egyike sem kapta és kapja meg, örökre az "övé" marad... Ki lehet nevetni, "tisztességes" temetést kapott a kertben akár a 17 éves Micike. Ebben lehet érzelgõsség, de mentségemre szóljon hogy egy "szeleburdi család" hóbortjának "utáncsengése" volt. Évtizedekkel korábban, akkor még kicsi fiaim kérésére "dísztemetést" kapott egy sérülten befogadott majd elhullott rigó, késõbb egy házigalamb. "Komoly játék" volt, a rigónak fejfát eszkábáltak a kölkek, a pedagógus dédapa kis beszédet is mondott emlékére nevet Kölkeim elpusztult galambjának "sírjára" már csak egy követ tettem rávésve becenevét és korát. Bizonyára érzelgõs hóbortnak tûnik, vélhetõen csak az érti meg az efféle sajnálkozást aki egy kedves lénnyel vállalt már életközösséget és az kiszenvedett. Primitív lény volt és nem ember, de egy darabig életünk része volt örömben és bosszuságban hát nincs szíve az embernek "lazán elásni" vagy dögkútba dobni az egykor szeretett lényt. Fiaim már meglett felnõtt férfiak, én õrzöm a gyerekkorukból "örökölt" hagyományt nevet Elnézést mindenkitõl, talán az öregedés jele hogy mindenrõl eszébe jut valami az embernek, aztán a fórumot tagolja szét vele laza Jó napot jó kedvet Mindenkinek nevet