Légköroptika

A ma reggeli pipa+kávé meditáció során érdekes optikai csalódást érzékeltem, mely elgondolkodtatott a vizuális észlelések megbízhatóságán. A képfeldolgozásnál tapasztalható, igen sokat számít a téma környezetének színe is, a háttér színe jelentõsen kiemel vagy elnyom kontrasztokat. Mivel általában elsõ lépcsõben a szem érzékelte kontrasztkülönbségek alapján idéz fel hasonló emlékeket az agy a felismerést könnyítendõ (andó-endõ kerülendõ) sablonként használja a vizuális memóriában korábban rögzült kontúrokat melyeket felerõsítve könnyen meghamisítja a látni vélt részleteket.
A történet: egy környékbeli szomszéd a szokottnál (ezen a környéken mindenki tekintettel van egymásra, sem a port, sem a sarat nem verik fel) sietõsebben húzott el kocsijával. Autója körvonalait a piros kerítéslécek között elsuhanva láttam. A kocsi teljes egészében "monokróm" fekete de most mélybordónak hatott festése. Máskor is járt erre, de mindig lépésben hajtott, nem jelentkezett színtorzulás. Most se volt idegesítõen gyors, de a szokottnál gyorsabban haladt, és a piros léckerítés elõterében keveredtek a színek, tulajdonképpen nem is az ismerõs kocsira hanem "színváltozására" figyeltem fel. A behavazott táj elõtt távolodva újra saját fekete színében volt látható. Azt vélem vizuális észlelésnél nem árt ha figyelembe vesszük a lehetséges színtorzulásokat is (akár a fotózásnál a háttér-elõtér színét, a szórt/visszverõdõ fényt stb.) Ergo egy szemtanú objektív leírása környezetének ismerete nélkül szinte törvényszerûen pontatlan, ha az nem konrét dologra (pld. darabszámra) hanem színekre és körvonalakra vonatkozik, de még a becslésen alapuló méretviszonyítás is csal nemegyszer. Bocs a filóért, jó napot, jó kedvet Légköroptika/MetNet