Bioszféra
Bubu Látom feltetted kedvenc kutad avatarnak
Ha elfogadsz egy képi javaslatot Link
Kis színes: az újra felerõsödött szélben elbringáztam a kisboltba. Kissé káromkodtam, ugyanis olvadt-jeges-száraz részek váltakoztak, vigyázni kellett el ne csússzak, ráadásul a szél nyomásával szemben alig tudtam haladni, csak visszakapcsolt (hajtókerék 2-esen, hajtott kerék 2-4 között a szélnyomás szerint váltogatva; a bringa 21 "sebességes" legmagasabb a 3-7) . Vastagon felöltöztem, ki is izzadtam a viharos erejû széllel szemben araszolva. Mégis sarkvidéki képzetet keltett, mert a szél vastag posztósapkám is átfújta, fejem fázott, légcsövem-torkom fájt minden lélegzetvételnél. Mindegy, valahogy lenyomtam a távot a boltig. Visszafelé könnyen ment, hátamba kaptam a szelet, tolt maga elõtt, a hideget se éreztem. Ennek is betudható hogy "vagányul" kanyarodtam le házam felé. Természetesen a kanyarvétellel ügyesen sikerült leszaladnom a mély hóba ami kikapta kezembõl a kormányt és dugig tömött hátizsákkal-bringakosárral eldõltem "akár az ólajtó". No sebaj, majd "legényesen" talpraugrunk
Igen ám, de a bal lábam a nehezével telepakolt bringakosár alá került (szerencse hogy a bõrcsizma megvédte). Alig bírtam kihúzni alóla lábam, ki kellett pakolnom a hóra a cuccot. Ekkor jött a második fázis, a telepakolt hátizsákkal a hátamon felállni, azért csak 61 éves vagyok és a hátizsák a kényesebb árukkal megrakva 10-15 kg. Kepesztettem mint a hátára fordult teknõsbéka aztán beleuntam, átpördültem a hátamon négykézlábra és úgy sikerült felkecmeregnem a mély hóból. Ekkor jöttem rá hogy talán mégse kellett volna mert a hátitatyóban volt egy 10-es doboz tojás, amikre már "keresztet vetettem" hiszen 80 kilómmal rajtuk gurultam át meggondolatlanul. Itthon kicsomagolva láss csudát egy sem sérült
Max. az önérzetem sérült hiszen ittlétem hét éve alatt másodszor estem el bringával a havon...
Viszont útközben szép látvány volt ahogy a szél szinte párhuzamos csíkokban sodorta az úton a havat, hullámszerûen egyforma térközökkel. Nagy hóátfúvások lesznek, mert bár sok helyen olvad de a szél a kis szemcséjû havat felkapja-viszi, távolról nézve embermagas fellegekben. Aki autóba ül vigyázzon mert szeszélyesen váltakoznak a jeges-vizes-száraz részek, ráadásul, ami most vizes az este le fog fagyni bizonyára
(Hát nem fiatalodom, ideje már hogy szerezzek egy quadot vagy újra üzembe helyezzem a mercit- gázzal még olcsó. A fiaim által javasolt enduro (terepmotor) szóba se jöhet, azzal biztos hogy még nagyobbat estem volna...) Mindegy, most eszem a "nagy ijedtségre" (inkább káromkodási "lelkigyakorlat" volt) egy kis paprikás abáltszalonnát hegyes zöldpaprikával friss kenyérrel
Kellemes estét, jó kedvet Mindenkinek, vigyázzatok az utakon

Kis színes: az újra felerõsödött szélben elbringáztam a kisboltba. Kissé káromkodtam, ugyanis olvadt-jeges-száraz részek váltakoztak, vigyázni kellett el ne csússzak, ráadásul a szél nyomásával szemben alig tudtam haladni, csak visszakapcsolt (hajtókerék 2-esen, hajtott kerék 2-4 között a szélnyomás szerint váltogatva; a bringa 21 "sebességes" legmagasabb a 3-7) . Vastagon felöltöztem, ki is izzadtam a viharos erejû széllel szemben araszolva. Mégis sarkvidéki képzetet keltett, mert a szél vastag posztósapkám is átfújta, fejem fázott, légcsövem-torkom fájt minden lélegzetvételnél. Mindegy, valahogy lenyomtam a távot a boltig. Visszafelé könnyen ment, hátamba kaptam a szelet, tolt maga elõtt, a hideget se éreztem. Ennek is betudható hogy "vagányul" kanyarodtam le házam felé. Természetesen a kanyarvétellel ügyesen sikerült leszaladnom a mély hóba ami kikapta kezembõl a kormányt és dugig tömött hátizsákkal-bringakosárral eldõltem "akár az ólajtó". No sebaj, majd "legényesen" talpraugrunk





